Magyarországon még kitart a hatósági áron literenként 480 forintért mért üzemanyag, de a hosszú távú kilátások között kevés olyan forgatókönyv akad, ami hasonló árú üzemanyaggal számol. Sokkal inkább valószínűbb a drágulás, csupán a mértéke a kérdés.
Eközben egyre inkább recseg-ropog a villanyautózás népszerűsítésének terve, az eladások lassulnak, a töltőhálózat kiépítése csak döcögve halad, ellenben a vételárakkal, amelyek sebesen kúsznak a csillagos ég felé.
Ha a villanyautós átállás belátható időn belül nem következik be, az emberek akkor is közlekedni fognak, épp azzal, ami akad, ha nincs benzin és nincs amper, akkor majd fagázzal üzemelő kocsikkal. A Moszkvics után kötött utánfutós megoldásnál vannak profibb megoldások is, de ez mutatja legjobban, hogy mire képes egy bozótmérnök, ha a szükség úgy hozza.
Fagáz, az meg mi?
A fagáz magas, legalább 7-800 Celsius-fokos hőmérsékleten, korlátozott mennyiségű oxigén felhasználása mellett lezajló tökéletlen égés mellett jön létre. A folyamat során az égés alapanyagául szolgáló fából (vagy egyéb biomasszából) különféle gázok szabadulnak fel, melyek közül számos éghető, így a keletkezett magas hőmérsékletű keverék a lehűtést és szűrést követően felhasználható a benzinüzemű motorokban.
A módszer elterjedt volt a XX. század első felében, amikor a motorizáció jobban fejlődött, mint az azt kiszolgáló benzinkút-hálózat, de igazi fellángolást a II. világháború hozott. A megszállt Dániában például a civil járművek nagy többségére fagázgenerátorokat szereltek, a világon milliónál is több ilyen generátor működött (ennek túlnyomó része járművek meghajtását szolgálta). A megoldásnak azért akadnak hátulütői, relatíve alacsony a hatékonysága, macerás az üzemeltetés, és a szén-monoxiddal együtt járó egészségügyi kockázat is magas. Ezért amikor az olajipar erőre kapott a háború után, a fagázgenerátorok is eltűntek, jobbára ócskavasként végezték.
Napjainkban, tőlünk keletre viszont pár autós újra felfedezi magának ezt az üzemanyagot.
Arrafelé már nem egy autós próbálkozik ilyen megoldással. Ahol eddig sem volt benzinkút, csak útszéli rőzse, ott ez egy működőképes alternatíva, főleg, amíg kevés autó akad az utakon, és nem mindenki akar kisbaltával tankolni.
A fehérorosz Szergej javarészt 1930-as leírások alapján alkotta meg művét, ami 20 kilogramm fát fogyaszt száz kilométeren. Az üzemeltetés nem csak a tüzelés miatt nehézkes, a fából nyert gázt tisztítani, szűrni kell, és ezt az egyszerű, fűrészport tartalmazó szűrőt is cserélni kell kétezer kilométerenként, ahogy a gyakori olajcsere sem árt. Szergej állítása szerint 120 ezer forintnak megfelelő összegből hozta össze a benzinkútkerülő megoldást.
