Az angol David Franklin 1962-ben az Egyesült Királyság első hivatalos Fiat-importőrénél állt munkába, ahol kezdetben a rendeléseket menedzselte, később tesztvezetőként, műszaki előadóként, majd részlegvezetőként, végül brandmenedzserként dolgozott.
A férfi gyakorlatilag rögtön beleszeretett az olasz autómárkába, első Fiatját – egy piros 500D-t – 1963-ban vásárolta, majd nem volt megállás. Olasz, milánói születésű feleségét is a munkahelyén ismerte meg 1964-ben, és természetesen 1966-os esküvőjükre is a márka egyik autójával, egy Fiat 2300-assal (a gyártó első automata váltós modellje) mentek.
Munka, hobbi, párkapcsolat – minden a Fiat körül forgott számára
Franklin a munkán kívül sem tudott elszakadni a Fiattól: 1963 és 1967 között 31 különböző raliversenyen indult Fiat 500, Fiat 500 Abarth, Fiat 1500, Fiat 850, Fiat 850 Coupe és Fiat 850 Idromatic volánjai mögött – a futamok közül 14-et megnyert, kilenc alkalommal második lett, egyszer pedig a dobogó 3. fokán zárt.
A férfi 1974-ben ugyan elhagyta munkahelyét, hogy családi vállalkozást indítson, ám a Fiathoz hű maradt, újra és újra az ő autóikat választotta. „A Fiat sosem hagyott cserben, így én sem hagytam cserben a Fiatot” – mondta.
A most 84 éves Franklin az évtizedek során 32 különböző típus 55 példányát használta – a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy két Lancia is „befigyelt” –, a legújabb Fiatját, egy RED-kiadású elektromos 500-ast februárban vette át.
„A villany-500-as is olyan, mint bármelyik Fiat: élvezet vezetni. Nagyon csendes, hihetetlenül kezes és nagyszerűen gyorsul – néha a hátsó ülésen köt ki a szemüvegem!” – viccelődött. „Teljesen magával ragadott a villanyautózás.”
A pandémiát megelőzően minden évben elutaztak Olaszországba a feleségével
Érdekesség, hogy a férfi saját becslése szerint bő 600 ezer mérföldet, azaz nem egészen 1 millió km-t tett meg Fiatjaival, tehát egy-egy darabra átlagosan 18 ezer km jutott – ha egy kicsit kötözködni szeretnénk, mondhatnánk, hogy ilyen kis futásteljesítmény mellett nem csoda, hogy az autók nem hagyták cserben.
Franklin a három kedvenc modelljét is megnevezte: az egyik az új 500-as, korábban imádta a versenyeken is jól szolgáló 850-esét, a csúcsfavorit pedig a finoman is megosztó külsejű, de végtelenül praktikus Multipla volt.
124, 127, 131, 132, 500, 600, 850, 1300, 1500, 2300, Bravo, Croma, Marea, Multipla, Panda, Punto, Tipo, Uno – mindent vezetett
