A Peugeot az 1950-es évek elején egy bővülő, növekvő gyártóként kereste az új lehetőségeket. Olyan autókat akartak gyártani, amelyek egész Európában megnyerik a közönség tetszését.
A megoldás kézenfekvő volt: olyan független partnerre bízni a dizájnt, amely kellő nemzetközi tapasztalattal és kitekintéssel rendelkezik. Így került a képbe a torinói Pininfarina, egy 1930-ban alapított manufaktúra, amely a világháborút megelőző években elsősorban – az iparág akkori szokásait követve – egyedi karosszériáival szerzett nevet magának.
A Peugeot az elsők között kereste meg elképzeléseivel a Pininfarinát. Hatalmas felelősség nyomta az új modell vállát: az újoncnak úgy kellett új vevőket csábítania a Peugeot-hoz, hogy ne veszélyeztesse a márka portfóliójában hosszú évek óta egyedül árválkodó, apró 203-as eladásait. Erre kértek javaslatot az észak-olaszországi műhelytől.
Az első találkozások alkalmával arra is fény derült, hogy Battista „Pinin” Farinát személyes szálak fűzik a Peugeot-hoz. Battista 1906 és 1928 között bátyja karosszériagyártó üzemében, a Stabilimenti Farinában dolgozott. A cég Peugeot Quadrilette kisautók százait vásárolta meg felépítmény nélkül, hogy aztán saját karosszériájukkal Olaszországban értékesítsék azokat.
Az együttműködést felügyelő Battista a húszas években többször is találkozott a cégelnök Robert Peugeot-val, aki rendkívüli benyomást tett a fiatal tervezőre.
Harminc évvel később fia, Jean-Pierre Peugeot ült le tárgyalni Battista „Pinin” Farinával, és gyorsan megtalálták a közös hangot.
Arra jutottak, hogy vadonatúj dizájn helyett a 203-as ismerős formáiból építkező, de szögletesebb, határozottabb és szélesebb formavilággal vértezik fel a később Peugeot 403 néven piacra került típust.
A merész vonalakat kerülő, klasszikus, mégis modern hatású karosszéria az előremutató műszaki tartalommal társítva minden előzetes várakozást felülmúlóan népszerűnek bizonyult. A 403-as volt az első Peugeot, amelyet egymilliónál nagyobb darabszámban gyártottak.
A típus sikere nyomán nem volt kérdés, hogy a partnerek folytatják az együttműködést. A következő öt évtized során a Peugeot összes meghatározó típusa magán viselte a torinói carrozziere keze nyomát, a kisautóktól a legfelső kategóriákig.
A két szervezet közötti bizalom olyan magától értetődő volt, hogy a franciák számos tanulmányautójukat, illetve technológiai prototípusukat is az olasz műhelyre bízták. Így született meg az 1971-es 504 Break Riviera, egy lenyűgözően elegáns életmódkombi, az 1974-es 104 Peugette mikro-roadster, a későbbi Peugeot 405 stílusát radikálisan úttörő vonalakkal megelőlegező, 1985-ös Griffe 4, vagy az 1997-es Nautilus, egy fényűző négyajtós kupélimuzin, amelynek megoldásait végül elvetették a későbbi Peugeot 607 tervezése során.
A két cég közötti kooperáció idővel túllépett a formatervezésen. Az 1960-ban bemutatott Peugeot 404 kétajtós változatainak – a kabriónak és a kupénak – a karosszériáját már a Pininfarina torinói műhelyében gyártották, majd ezeket Sochaux-ban egyesítették a szedánnal közös futóművel és hajtáslánccal.
Hasonló receptet követtek a Peugeot 504 kupé és kabrió, majd a Peugeot 205 és 306 kabrió modellekkel. Ennél is messzebb merészkedett a két vállalkozás a Peugeot 406 Coupé esetében, amelyet úttörő módon teljes egészében a Pininfarina szerelt össze, természetesen a Peugeot szigorú minőségbiztosítási rendszereit csatasorba állítva.
A szedánnal azonos tengelytávon nyugvó, így a kor elvárásainak megfelelően tágas és komfortos Peugeot 406 Coupé maximálisan igazodott a kezdetek kezdetén lefektetett alapelvhez: formavilága részleteiben az 504-es kupéból és a 406-os szedánból egyaránt építkezett, összességében azonban friss volt és modern.
1996 és 2004 között összesen 107 633 kupé gördült ki a San Giorgio Canavese-i üzem kapuján, ezzel ez volt a Pininfarina autógyártási tevékenységének második legsikeresebb projektje. Ez a projekt jelentette a Pininfarina és a Peugeot együttműködésének is a csúcspontját, és egyben a lezárását is.
Az olasz stúdió nem sokkal később felhagyott az autógyártással, a Peugeot pedig, felismerve a számítógépes tervezés és gyártás integrációjában rejlő lehetőségeket, saját formatervezési részlegeinek megerősítését helyezte előtérbe.