1952-ben az amerikai hadsereg megoldottnak tekintette a nagy tömegű felszerelések partra szállításának kérdését. Ugyanis ekkor állt hadrendbe a négykerekű masztodon, aminek gyomrában bármi elfért a terepjárótól a tankig.
Tisztességes neve LARC-LX, vagyis Lighter Amphibious Resupply Vehicle. Ez a gép 19 méter hosszú, 8 méter széles és majdnem 6 méter magas, teljes terheléssel 200 embert vagy 100 tonna rakományt képes szállítani, végsebessége szárazföldön 32 km/óra, a hullámok között pedig 12,1 km/órával hasíthat.
Mozgatásáról 265 lóerős Detroit Diesel dízelmotorok gondoskodtak, minden kerékre jutott egy, további kettő pedig a két 1,2 méter átmérőjű propellert hajtotta.
A hajószerű konstrukcióval maximum 100 tonnát lehet szállítani, jellemzően nehézgépeket, buldózereket vittek vele partra, de elméletileg 200 baka is elfért rajta, ami egy korabeli demonstrációs filmen jól látható.
A jármű érdekessége, hogy gigantikus mérete ellenére igen jól manőverezhető volt, köszönhetően a külön kormányozható tengelyeknek. Így akár egy 23 méteres körön is képes volt megfordulni, valamint rákjárásban, oldalazva is tudott haladni.
Vízen sem akadt vele probléma, a hullámokon úszva 120, szárazföldön 240 kilométert tudott megtenni egy tankolással. Személyautók irányából közelítve szédítő volt a fogyasztása, terhet szállítva akár 2000-2300 litert is benyelt száz kilométeren. Munkaórára lebontva ez 144 liternyi gázolajat jelentett óránként, de ezzel még mindig takarékosabb volt, mint a gázturbinával üzemelő légpárnás utód, a LACV-30-as, ami kerozinból tolt le 984 litert óránként.
A LARC végét ez a kerozinzabáló légpárnás szállítójármű (LACV-30) jelentette: a kerék nélküli technológia hiába volt zajosabb, bonyolultabb, fogyasztott többet, csapta fel a port és a vizet, mégis ezt választották a hadseregnél. Az ok talán csak annyi, hogy éles bevetésen, Vietnámban három LARC-LX is a parti homokban rekedt, és a hadsereg darukkal, buldózerekkel, sőt helikopterekkel próbálkozva sem tudta ezeket kimenteni. A légpárnás viszont nem süllyed el, és ez a hadsereg szempontjából fontosabb, mint az alacsony fogyasztás.
A 2001-ben nyugdíjazott, négy hétliteres motorral szerelt technika mai napig használatban van civilek tulajdonában, van, aki hobbiból, van, aki gazdasági céllal üzemeltet egy-egy ilyen óriást.
