Már az 1980-as évek első felében elkezdtek versenyezni a Mercedes-Benz 190 E-vel, a márka korabeli terveinek megfelelően a B-csoportban nyúzták a típust – ám idővel a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) annak veszélyessége miatt elkaszálta a szériát, így átmenetileg a stuttgarti márka motorsport-ambíciói is zátonyra futottak.
Noha hivatalosan azt kommunikálták, hogy a Mercedes-Benznél felhagytak a versenyprojekttel, egy mérnöki csapat továbbra is a versenyautó továbbfejlesztésén dolgozott, igaz, a fókusz leginkább a 190 E nagy teljesítményű közúti változatára terelődött. Ezt végül promóciós célokkal az 1984-es nürburgringi Bajnokok Tornáján vetették be, amit az akkor még szemtelenül fiatal Ayrton Senna nyert meg.
Üljünk fel a nosztalgiavonatra a képre kattintva:
Szerencsére a típus kellően kelendő volt ahhoz, hogy az A-csoport homologizációs feltételeinek is eleget tegyen, így a 2,3 literes Cosworth-motorral szerelt technika az akkor még különálló AMG-nél kötött ki. 1986-ban már a 190 E-t kellett legyőzni a német túraautó-bajnokságban (DTM), ami lassacskán a Mercedes-Benzt is tervei újragondolására sarkallta. Annyira, hogy a 2,3 literes motort a Cosworth-tal egy 2,5 literes erőforrásra cseréltette le, amiből megszületett az Evolution I-, majd az Evolution II-változat.
Egy egészen különleges autóról van szó, ami egy hasonlóan jellegzetes korszakba tekeri vissza az óra mutatóját, amit még a túraautózás hőskoraként tartanak számon:
Május 20-án, az RM Sotheby’s Villa Erba-i aukcióján a DTM-ben használt 190 E későbbi változatának egyik példány kerül kalapács alá. A 2,5 literes motor már 373 lóerőt és 300 Nm-t adott le, ami lényeges előrelépésnek számított akkoriban, de az Evolution II erőssége valóban az aerodinamika volt, ami miatt a BMW-nél is vakarták a fejüket. „Másnak kell lenniük az aerodinamikai törvényeknek Münchenben és Stuttgartban. Amennyiben működik a hátsó szárny, a szélcsatornát kell újratervezni” – állítólag ezt jelentette ki a helyzettel szembesülve a bajor márka kutatás-fejlesztési igazgatója.
Fontos szerepet vállalt az AMG-Mercedes sikereiben a 2,5 literes motor is, de az aerodinamikával még a riválisokat is sikerült sarokba szorítani.
Ez még egy teljesen másik korszak volt: egy mai versenyautóban tengernyi kijelző és kapcsoló fogadna minket egy hasonló képen.
Miközben a BMW újratervezte még a szélcsatornáját is, folytatódott a Mercedes-sikerszéria a DTM-ben: első évében, 1992-ben csúcsra is tört a továbbfejlesztett 190 E, Klaus Ludwignak köszönhetően, de Bernd Schneider is versenyzett a modellel, aki később a Forma-1-ben, illetve Le Mans-ban is megfordult, miután 1993-ban bronzérmes lett.
Néhány karcolást eltekintve makulátlan állapotban van a stuttgartiak harminc évvel ezelőtti versenyautója, aminek még a becsült leütési árát sem hozták nyilvánosságra.
