Fontos mérföldkőhöz érkezett 1953-ban a Ford, ugyanis a brit piacon bemutatta a Populart, ami nem csak azért bizonyult népszerűnek, mert a neve ezt sugallta, hanem elsősorban amiatt, hogy akkoriban ez számított a legolcsóbb autónak, ami elérhető volt az Egyesült Királyságban. Egészen 1962-ig gyártották, 1959-ig kétajtós ferdehátú formájában – illetve az ausztrál piacon platósként is megjelent –, majd három éven át kétajtós szedánként.
70 év elteltével azonban a veterán típusnak akad még olyan példánya, ami az utakat járja, vagy éppen egy pajta mélyéről kerülnek elő, pedig a második világháború utáni korszakban egyáltalán nem az jellemezte az autóipart, hogy csúcstechnológiával állnak elő. Ahogyan a Popular 103E, illetve 100E példája is mutatja, olyan alapvető, vagy legalábbis annak tűnő funkciók hiányoznak belőle, mint például a fűtés, de az egy szem ablaktörlőlapát sem mondható műszaki előrelépésnek, csakúgy, mint az 1172 cm3-es, négyhengeres motor a maga 30 lóerős teljesítményével.
1975-ben mindössze 15 fontért vette meg mostani tulajdonosa ezt az autót, ami az elmúlt bő 40 évben a garázsban védte a betont.
Nemcsak kívül, illetve a részletekben használtak pofonegyszerű megoldásokat, de a beltérben is, mint az a műszerfal már-már primitív letisztultságából is látszik. Cserébe viszont egy valóban olcsó alternatíva volt azoknak, akik autóba akartak ülni: akkoriban 300 fontos árával sok autóvezető esetében kiválóan megfelelt első autó gyanánt.
Épp egy ilyet mutattak be a Late Brake Show egyik legutóbbi adásában, ami 41 évig egy garázs mélyén porosodott.
Azon kívül, hogy nem vált még teljesen az enyészetté, ugyancsak döbbenetes, hogy tulajdonosa mindössze 15 fontért vette meg.
A mai árfolyamon ez 6700 forintnak felelne meg – ami nagyjából egy méretes trappista korong ára –, de évtizedekkel ezelőtt is rablásnak minősült ekkora összegért autót venni. A YouTube-csapat pedig épp azon fáradozik, hogy visszaállítsa régi fényébe és újra üzemképessé tegye a régi Fordot, amivel lesz mit tenni bőven, hiszen az utastér fapadlózata nem olyan, ami évtizedekig bírja az egy helyben állást.
Hátulról, illetve alulról is látszik, hogy sok munka lesz ezzel a 70 éves Forddal.
Az ilyen jellegű projektek általában aprólékos, hosszú munkát igényelnek, mivel jó eséllyel az akkumulátor is rég lemerült, ezzel együtt a komplett motorblokk általános felújításra szorul. Bár ez esetben manuálisan forgatták a motort, így kisebb eséllyel fog recsegni-ropogni ez-az, elindítani nem sikerült. Idővel azonban ez is összejöhet, egyúttal egy meglehetősen izgalmas eredményre van kilátás, ha egyszer véget ér a restaurálás.
