Egyszerre gyűlölt és imádott kocsik ezek. Vagy jobbára gyűlölt darabok, legalábbis a birtoklás pillanataiban. Miután valaki pár ropogós tízezresért feltolta trélerre, és az udvaron csak a kisárgult fű marad nyomként, megszépülnek az emlékek.
Ebben a videóban pedig benne van zanzásítva az érzés. A tengernyi hiba, a stressz, hogy vajon az a szemétláda beindul-e ma reggel, no meg a menthetetlenség sírva röhögős hangulata.
Nyilván van benne túlzás, de kinek ne javult volna meg az autója pont, mire elvitte a szerelőhöz? Hány furcsa hangot sikerült likvidálni egy jól irányzott ütéssel a műszerfalra? Ugye hogy ismerős érzés? Főleg a megnyugvás, a fellélegzés, amikor végre beindul a motor…
a videó a hirdetés után indul
