Légzsák a kormányban/műszerfalban, oldallégzsák és függönylégzsák: hosszú éveken át ez a trió jelentette az ütközés elleni passzív védelem csúcsát. Aztán jött a vezetőoldali térdlégzsák, a két első ülés közötti, összefejelést gátló légzsák, valamint legújabban az ülőlapba épített, alábukást megakadályozni hivatott légzsák. Ezeket a rendszereket eltérő ütemezésben vezették be az autógyártók, azonban a Toyota szerint még ezzel sem teljes a védelem.
A japán autógyártó mérnökei kifejlesztettek egy különleges szerkezetet, amely olyan speciális szituációkban is védelmet tud nyújtani, amelynek előfordulása néhány évvel ezelőtt még fel sem merült.
Ahhoz, hogy egy légzsák optimálisan fejtse ki a hatását, aktiválása pillanatában a megfelelő pozícióban kell lennie a védeni kívánt testrésznek – ebben az esetben a fejnek. Ez a hagyományos gépkocsikban nem probléma, hiszen a kormánykerék és a vezető egymáshoz viszonyított helyzete adott. A közeljövőben azonban, az önvezető technológia fejlődésével (és elterjedésével) már egyáltalán nem lesz magától értetődő, hogy a vezető a jelenleg megszokott testhelyzetben foglal helyet.
A dolgot tovább bonyolítják azok az elképzelések, amelyek autonóm üzemmódban elmozdítanák a helyéről a kormánykereket, hogy szabad mozgásteret biztosítsanak a vezetőnek. Ebben az esetben is gondoskodni kell ugyanis az utasok maximális védelméről.
A Toyota fejtámaszba integrált rendszere ideális megoldást jelenthet erre. A fejtámla fejhez viszonyított helyzete viszonylag állandó, így az ebből előugró légzsák kiemelkedően magas százalékban biztosíthat optimális védelmet. Apró probléma persze, hogy a fejtámasz a védeni kívánt testrész mögött található. A mérnökök ezért egy több fázisban felfúvódó légzsákot dolgoztak ki, amely horog vagy bumeráng formájában öleli körül a fejet, a nyakat és a vállakat.
Az első fázisban a légzsák előrefelé tágul, majd az előre meghatározott pillanatban kinyílik egy szelep, amin keresztül a gáz tovább áramlik a második, hátrafelé mutató szegmensbe. Ezzel párhuzamosan a két elem között és fölött egy harmadik párna is felfúvódik, amely felülről óvja a fejet. A szegmenseket szövethevederek kötik össze, megakadályozva túlnyúlásukat.
A légzsák elsősorban átlósan elölről és oldalról érkező ütések ellen nyújt hatékony védelmet, de tulajdonképpen arra is alkalmas lehet, hogy a frontális, függöny- és oldallégzsákokat egyszerre kiváltsa.
A konstrukció kétségtelen hátránya, hogy nyitása több időt vesz igénybe a hagyományos, egyfázisú légzsákoknál. Emiatt minden eddiginél gyorsabban kell reagálnia az ütközést érzékelő szenzorok jeleire – de semmi gond, a cég fejlett ütközési előrejelző technológiáit felhasználva olyan vezérlést fejlesztettek a légzsákhoz, amely már a balesetet megelőző századmásodpercekben, azaz amikor a baleset már semmiképpen nem elkerülhető, képes elindítani a légzsák nyitását.
Fontos megjegyezni, hogy ez még csupán koncepció, de érdemes az autógyártóknak erre is gondolni a jövőben.
