Ha ma ránézünk a Volvo, vagy bármelyik tömeggyártó kínálatára, alig találunk könnyű, józan méretű, városi kisautókat. Ma már a szabadidő-autók uralják a piacot, így ha visszatekintünk a nyolcvanas évek elejére, akkor a svédek nagyon elnézték a jövő autóját.
Mert akkor még úgy gondolták, hogy egy rendkívül könnyű, alacsony, áramvonalas autó hozhatja el a takarékos jövőt, az alacsony fogyasztást.
Az LCP 2000 tanulmányautó a 400-as modellcsalád előfutára volt. A „könnyű alkatrészű projektet” (Light Component Project) 1983 tavaszán mutatták be, mint egy leendő könnyű építésű gépkocsi menetképes előfutárát. A keresztmotoros, elsőkerék-hajtású LCP2000 különböző hajtásláncokkal, a teljes tömeget alacsonyan tartva próbálta megmutatni, milyen lehet a jövő autója.
A kétezres évek autóját képzelték el, ami legfeljebb 700 kilogramm tömegű lehetett, és fogyasztása megáll 4,0 liter/100 kilométeres értéknél.
Ebben a projektben a kor egzotikus, drága alapanyagaival kísérletezett a Volvo, az építés során alumíniumot, magnéziumot és műanyagot használtak fel. A tervezés az alapoktól indult 1979-ben, és a mérnökök tényleg komolyan vették a célokat, a magnézium felhasználását a terület specialistája, a norvék Norsk Hydro segítette, a felniket pedig a könnyű kerékpárokról híres olasz Campagnolóval együtt fejlesztették.
Végül sikerült 680 kilogrammos tömeget elérniük, amihez mérve egész jó menetteljesítményt adó motorokat társítottak. A háromhengeres turbódízel motorok is javarészt magnéziumból készültek, az 1,3 literes, a brit Ricardo segítségével épített motor 53 lóerőt termelt, és csupán 98 kilogrammot nyomott a mérlegen. A másik, öntöttvas blokkos Elsbett motor 1,4 literből egy KKK turbófeltöltő segítségével állított elő 90 lóerőt, és már a biodízel üzemanyagokat is számításba vették a tervezésnél.
A váltó ötsebességes, kézi darab volt, de a Volvo kísérletezett a fokozatmentes CVT-megoldással is, ami a DAF-tól érkezett. A moduláris felépítésű karosszéria igen jó légellenállási együtthatóval rendelkezett, kiviteltől függően 0,25-0,28 volt a Cd értéke.
Ma már látjuk, hogy nem tévedhettek volna nagyobbat. A kétezres évek autója messze nem egy 680 kilogrammos, áramvonalas kisautó, egyszerűen a vásárlók nem vágynak efféle kocsikra, a biztonságot sugárzó, abszurd fémhegyekre van kereslet. Mindenesetre a forma fennmaradt az 1986-ban bemutatott kompakt 480-as szérián, az LCP2000 pedig érdekes kiállítási darab a márka múzeumában.
