A Skoda Forman nem épp az autógyártás csúcsa, sőt még kiemelkedő pillanatnak sem mondható. Inkább egy tisztességes hármas alá, a rossz helyzetből kihozott, használható termék. Ez az autó, amire a kommunista irányítás alatt kényszerpályán haladó cseh autóipar már a Volkswagentől érkező mentőcsomaggal képes volt a kilencvenes évek elején.
Épp elég volt arra, hogy kihúzzák a felmentősereg, az Octavia, Fabia érkezéséig.
Hozta, amit hozni kellett a Lada Samara ellen, de a kilencvenes években ez már kevés volt a nyugati konkurenciával szemben, egy Skoda Forman most mégis sokat ért az Egyesült Államokban
Honnan tudom, hogy rossz? Évekig vezettem, még friss jogosítvánnyal, és már akkor is a 120 ezer forintos autók táborát erősítette.
Erőtlen motorja, gyenge fékei, a minimális biztonságot sem adó karosszériája már akkor sokakat a kissé drágább, de fiatalabb típusok felé terelt. A fehérre színeződő, mindig eltörő műanyag elemek, elektromos hibák, eltörő kapcsolók, bármikor hősi halált haló műszerek autója volt ez.
Skoda Favorit/Forman
A Skoda Favorit volt a híd a cseh gyártó szocialista múltja és jelen állapota között. Ezt még a nyolcvanas években tervezték, de már a Volkswagen segítségével javítottak rajta. Az első tervek még 1983-ban születtek, de az autót csak négy évvel később, 1987 júliusában mutatták be a brnói műszaki kiállításon.
Ez a lemaradás pedig meglátszott a végterméken: ősi motor, hitvány minőségű beltér, ami épp elfért volna a KGST-piacon, de közben összeomlott a Szovjetunió, és egy lerúgott Volkswagen Golf II is csábítóbb lett az új Skodáknál.
Viszont a feladatát ellátta az 1994-ig folyamatosan fejlesztett típus, a márka a Volkswagen-felvásárlás után életben maradt, így sokat köszönhetnek neki a csehek. A Forman volt a Favorit kombi verziója, alapból 420 literes csomagtérrel, 16 másodperces 0-100 km/órás gyorsulással, 54 lóerővel és 90 Nm nyomatékkal.
Az autó, amiből kiszállva nehezen érti az ember a minden öreg gépre rárakódó nosztalgiát, hiszen nem véletlen, hogy elfogyott mind: ez az autó fiatalon, öregen, jó állapotban és lelakva is büntet, csak a mérték változó.
Azért érdemes megfigyelni a nyolcvanas évek végének apró luxusát, a teleszkópos kesztyűtartót
Nálunk sosem volt egzotikum, rengeteg akadt belőle még húsz évvel ezelőtt, és ezért olcsó autóként tűnik el végleg a kínálatból. Egyszerűen senkiben sem ébreszt érzelmi alapú vásárlási ösztönt, ami a hasonlóan rossz, hasonlóan öreg típusokat megdrágítja.
Az ősi 1,3 literes motor még a Fabiába is bekerült egy sokadik reinkarnációval. Bár gyenge volt, és fogyasztása sem kiemelkedő, megérte gyártani, lévén évtizedek óta meglévő szerszámokkal készült hiperolcsón.
Más a helyzet viszont az Egyesült Államokban. Az exszovjet államokból kivándorlók, az igazi ritkaságra gerjedő furcsa alakok számára egy Skoda Forman igazi kincs, hiszen szó szerint nincs belőle még egy. Garantált a figyelem, még a Trabant is elterjedt ehhez mérve az USA-ban, vélhetően nincs még egy Forman arrafelé. Így egy igazi ritkaságra vágyó vásárló nem a kétezredik, lerúgott V8-as Ford Mustangra költötte a hatezer dollárt, hanem megvette a Kolumbiából származó, 1994-es gyártású, kellemes állapotú, alufelnis, Blaupunkt rádiós Skodát.
Hatezer dollár nagyjából kétmillió forint. Ezt az árat tudva érdekes megnézni a hazai, szintén szűk kínálatot, a piacon pont akad egy eladó darab 90 ezer kilométerrel, de ezért a magyar piacon csupán 320 ezer forintot kér az eladó, és még lehet, hogy ebből is fognak alkudni a vevők. Ez az autó is bizonyítja az öreg közmondás igazságtartalmát, ami egyeseknek szemét, az másnak kincs.
