Bár nem futott be hosszú pályafutást a Renault 5 Turbo, annál inkább maradandót alkotott. 1980-ban, a Brüsszeli Autószalonon mutatkozott be a franciák sportos ferdehátúja, ami az agresszívnak ható vonásaival akár ki is érdemelhetné a méregzsák titulust, még ha a teljesítményadatok nem is feltétlenül indokolják.
Határozottan az volt a Renault szándéka, hogy sarokba szorítsa a Lanciát, az olaszok ugyanis a rali világában egymásra halmozták a sikereket a középfarmotoros Stratosszal, így született meg a Renault 5 Turbo, ami 1986-tal bezárólag két generációt és összesen közel 5 ezer példányt élt meg. Ennek előzménye a Renault 5 Alpine, aminek ötletével Jean Terramorsi, a francia márka akkori alelnöke rukkolt elő, de a végső, utcai forgalomban is megjelent modell – tervezési szempontból – Marc Deschamps és Marcello Gandini érdeme.
Vedd alaposabban szemügyre a képre kattintva a Renault 5 Turbót:
Abban viszont eltért a Lanciától, hogy az 5 Turbo 1-modelleknél az 1,4, majd az 5 Turbo 2 példányok esetében 1,5 literes soros négyhengeres motornak hátul szorítottak helyet, de mindkét motortípust ötfokozatú, manuális váltóval szerelték. Lényegesebb teljesítménybéli különbség azonban az eltérő hengerűrtartalmak ellenére sem alakult ki: a 160 lóerős, 221 Nm-es forgatónyomatékra képes sportos kompakt álló helyzetből 6,9 másodperc alatt gyorsult 100 km/órára, a végsebessége pedig a 200 km/órás tempó környékét karcolta. Az újabb, 1984 utáni modellek árfekvése viszont már sokkal barátibb volt.
Fontos megjegyezni, hogy a sztenderd Renault 5-höz képest nagy változások mentek végbe, kezdve azzal, hogy a hétköznapi modellekben nem hátulra, hanem előre helyezték a motort, továbbá nem hátsó-, hanem elsőkerék-hajtásúként gördült le a gyártósorról. Természetesen a versenysport világából sem maradt ki a Renault 5 Turbo, mellyel a legendás Jean Ragnotti három futamot is nyert a rali-világbajnokságon (WRC) 1981-ben, 1982-ben, illetve 1985-ben.
A típus versenyváltozatával Jean Ragnotti szép eredményeket ért el a WRC-ben.
Jól mutatja a típus hosszú évtizedek után is töretlen népszerűségét, hogy az elmúlt években több, ráadásul nagyobb futásteljesítményű példány 100 ezer dollár feletti áron cserélt gazdát. Jó úton halad efelé egy 1985-ös, tehát második generációs, belgiumi gyártmány is, amit alig néhány évvel ezelőtt importáltak Svájcból az Egyesült Államokba, a mostani tulajdonosa pedig alig egy év után túlad rajta. A kívül piros, belül bézs Renault 5 Turbo rovására meglehetősen kevés hiba róható fel, az viszont nagyon is kedvező, hogy mindössze 25 ezer kilométert tettek meg vele közel 40 év alatt.
Ez evidens magyarázatot ad arra, hogy jelen sorok írásakor, órákkal a Bring A Traileren futó aukció vége előtt miért 77,5 ezer dollár, átszámítva közel 27 millió forint a legmagasabb ajánlat, noha kisebb-nagyobb repedések, karcolások képében akadnak hibái. Jelenlegi tulajdonosa amellett, hogy újrafényeztette, több mindent is kicseréltetett a Renault 5-ösön, mint például a hűtőfolyadék hőmérő-szenzorját, az olaj- és az üzemanyagnyomás-mérő egyes alkatrészeit, de a sorból a gyertyák, vezetékek mellett a váltóösszekötő és a kuplunghidraulika sem maradt ki.
Az 1,4, illetve 1,5 literes soros négyhengeres motor nem volt izompacsirta, de ahhoz épp elég volt, hogy a kompakt ferdehátúk világában ne egyszerű, hétköznapi bevásárlós autónak tűnjön.
A Clio-előd Renault 5 Turbo egyedi és megismételhetetlen marad, az árverésre érkezett reakciók alapján pedig kifejezetten jó vételnek tűnik ez az 1985-ös darab, amit helyi körökben meglepően jól ismernek.
Frissítés
Végül 158 ezer dollárért, vagyis közel 55 millió forintért kelt el az 1985-ös évjáratú Renault 5 Turbo.
