Minden egyes pislogásnál átlagosan két tizedmásodpercre sötétül el a világ. Nagyjából semmi jelentősége nincs ennek a hétköznapi emberek életében, a Forma-1-ben azonban akár 354 km/órával is repeszthetnek, így egy pislogás 20 méternyi vak vezetéssel jelent egyet. Tekintve, hogy percenként 30-szor is pisloghatunk, egy versenyző egy perc alatt akár 595 métert is vakon tehet meg.
Az emberekről viszont elmondható, hogy teljesen véletlenszerű pillanatokban pislognak, de ugyanez a versenyzőkről már nem mondható el. Egy japán kutatás megállapította, hogy a pilóták minden körben a pályának ugyanazon részein pislognak – erre Nisizono Riota, az NTT Communication Science kognitív idegtudósa, valamint csapata világított rá, írja a Science News.
Nisizono hivatásos kerékpárversenyzői múltja hatására kezdte el vizsgálni a pislogás tudományát, magyarán azt, hogy az emberek fizikai aktivitás közben miképpen dolgozzák fel a rájuk zúduló vizuális információáradatot. Meglepve tapasztalta, hogy erre vonatkozóan szinte alig talált szakirodalmat, pedig – ahogyan arra rámutatott – „egy apró hiba életveszélyhez vezethet” olyan extrém körülmények között, mint amiket autóversenyzés vagy kerékpározás közben lehet tapasztalni.
Tekintve, hogy percenként 30-szor pislog átlagosan egy ember, egyáltalán nem mindegy, hogy egy Forma-1-es pilóta – sokszor 300 km/óránál is gyorsabb tempó mellett – mikor pislog. (Fotó: Mark Thompson/Getty Images – a kép illusztráció, Max Verstappenről készült a 2016-os Német Nagydíjon)
Kísérletükben három formaautó-versenyző vett részt, akinek a sisakjára binokuláris szemmozgáskövető-érzékelőket helyeztek fel, majd három helyi pályán, Fudzsiban, Szugóban és a Forma-1-es Japán Nagydíjnak is otthont adó Szuzukában összesen 304 kört teljesítettek.
Az adatokból az derült ki, hogy bár eltérő gyakorisággal, de meglepő kiszámíthatósággal pislogtak a versenyzők.
Ezt csak alátámasztja az a tény, hogy a versenyzők akkor általában nem pislogtak, ha sebességet váltottak vagy irányt változtattak, míg a hosszabb, ennélfogva nagyobb biztonságérzetet adó egyenesekben annál inkább. Jonathan Mattis, a bostoni Északkeleti Egyetem idegkutatója ezt azzal magyarázza, hogy kompromisszumot kell kötni a szem nedvesen tartása, illetve a látás elvesztésének elkerülése között. „A pislogásra úgy gondolunk, mint egy semmitmondó viselkedésre. Ez azonban nem csak a szemek megtisztítását szolgálja, hanem a vizuális rendszerünk része” – tette hozzá.
Legközelebb Nisizono abban szeretne összefüggéseket keresni, milyen folyamatok játszódnak le az agyban, amik lehetővé teszik, vagy épp ellenkezőleg, gátolják a pislogást, ami sokak számára tudatalatti folyamatnak tűnik.
