A modern Alfa Romeo egyik legjobb formaterve volt a 2004-2011 között gyártott 159-es és az orrát öröklő kupé, a kétajtós Brera. Vaskos, zömök típus volt, aminek ritka mód a fara is emlékezetes, a döntött hátsó szélvédővel, a látványos lámpákkal.
Valószínűleg ebbe szeretett bele egy dél-afrikai rajongó M. Scholtz, akinek szíve vágya volt egy ötajtós 159-es, a Brera farával megtoldva. A típusból eredetileg négyajtós szedán és kombi kivitel készült, így épp a funkciót tekintve lett volna alternatíva, de az erőfeszítést látva ez az ötlet nagyon beragadt.
egy törött Brera adta a hátsó részt, a fő donor pedig egy komplett, jó állapotú 159-es volt, a legerősebb motorral. Akkoriban sokan fanyalogtak ezt a variánst látva, hisz a márkarajongók számára az olasz fejlesztésű, Busso V6-volt az igazi, ebbe pedig már egy „idegen” blokk került. A márka akkoriban a General Motorstól kapta ezt a nagy lökettérfogatú szívó V6-ost, amit Ausztráliában gyártottak.
A két autó, ami a mester kezei alatt eggyé forrt
260 lóereje és 322 Nm nyomatéka nem okozott atomvillanást már akkoriban sem köszönhetően az 1,8 tonnás tömegnek, de azért a jó hangolású futóműve, és a Q4 összkerékhajtással stabil, lendületes gép volt ez, ma pedig már igazi ritkaság.
Mivel a két típus technikailag megegyezik, így tényleg csak rá kellett hegeszteni a Brera farát a 159-esre
Tehát ez a hajtás került a furcsa ötajtósba is, ami így egy sportos öszvér, egy érdekes, és profin kivitelezett kísérlet. Egyfajta álom-Alfa Romeo ami megmutatja, milyen lett volna, ha az olaszok annak idején az Opel Signum ellen akartak volna indítani egy konkurens típust.
