A 2004-es Porsche Cayenne még abból az időből származik, amikor egy Porsche-szintű márkát a hengerek száma is kiemelt a tömegből, így az első generációs E1 kódjelű, 2002-ben piacra dobott Cayenne motorpalettája is a V6-osokkal indult mind benzines, mind dízelfronton.
Ettől felfelé a V8-asok különféle variációi adták a kínálat javát, a Turbo S már 520-550 lóerőt produkált kiviteltől függően. Egy ukrán tulajdonos viszont feltette a kérdést: van szükség ennyi lóerőre a hétköznapokban? Kell neki a Porsche-élményhez a nyolchengeres fenntartási költsége, a magas fogyasztás? A válasz számára egyértelmű nem volt, így a Volkswagen-konszern kínálatánál maradva belefaragta a takarékosság, megbízhatóság ékkövét, a német dízelmotorok egyik csúcspontját, az 1,9 TDI-t.
A leírás szerint a régi 4,5 literes V8-as motor 20 liter/100 km-es fogyasztást produkált benzinből, mellé pedig olajat is kért bőséggel, a beépített 150 lóerős négyhengeressel viszont 10 literre csökkent az átlagfogyasztás, és a megbízhatóság is sokat javult. A motorhoz hatsebességes, kézi váltó tartozik, és mivel ez a blokk is hosszában építették be, ezért nem kellett nagyon átfaragni a motorteret.
Igaz, mókásan mutat az apró blokk az öblös nyolchengeresekre tervezett frontrészben, de ezt a cserét a kelet-európai ráció és gógyi inspirálta, és ezen a logikán haladva tökéletes a gép. Megtartotta a Porsche-beltér minőségét, a kényelmet, a megjelenést, csak a menetteljesítmény esett hétköznapi szintre.
Az autó nem mellesleg eladó, 2,6 millió forintos áron, amivel a hazai piacon a legolcsóbbak között lenne ez a Cayenne. Igazi vadkeleti okosság, vagy szentségtörő ruppótlanság egy ilyen átépítés? Ki mit gondol?
