Meglehetősen homályos annak a Ferrari-kollekciónak a története, ami az RM Sotheby’s augusztusi árverésén kerül majd kalapács alá Kanadában. Csupán annyit tudni róla, hogy a 20 autóból álló gyűjtemény eredetileg Floridában állt mozdulatlanul, egészen 1990 óta, ám az ottani pajtából később el kellett szállítani, miután az részben összedőlt a 2004-es Charley hurrikán pusztításának eredményeként.
Egyes darabok meg is sérültek a katasztrófában, de a történtek után az Egyesült Államokon belül máshol, egy biztonságos raktárban leltek új otthonra Indiana államában, ahol ugyancsak érintetlenül maradtak. A gyűjtemény kapcsán megjegyzi az RM Sotheby’s, hogy „soha nem is gondolná a gyanútlan szemlélő, hogy az elveszett Ferrarik közül néhány a világ leghíresebb versenyein, így Le Mans-ban, a Targa Florión és a Mille Miglián is feltűnt”, de olyan példány is akad, ami egykor királyi tulajdon volt.
Ez utóbbi egy 1956-os Ferrari 250 GT Coupé Speciale – a Pininfarina által gyártott olasz sportkocsit V. Mohamed marokkói király vásárolta meg. Szebb napokat is látott már, de amellett, hogy még az eredeti V12-es motor duruzsol benne, az aukciósház közleménye szerint „izgalmas restaurálási lehetőséget kínál”. Arra számítanak, hogy 1,5-2,1 millió euró közötti összegért fog gazdát cserélni, ami a mostani árfolyamon 550-775 millió forint közötti összegnek felel meg.
Állítólag az első „hosszú orrú” 275 GTB volt a másik, szintén árverésre bocsátott példány – ha minden igaz, az 1965-ös évjáratú Ferrari annak idején a Torinói Autószalonon mutatkozott be, egy évvel később pedig már a neves olasz versenyen, a Targa Florión vett részt. Úttörőszerű karaktere, ami az alacsony tömegű karosszéria-ötvözet mellett hat karburátort is rejt, csak tovább növeli az értékét, melyet 1,9-2,3 millió euróra, azaz alsó hangon 700 millió forintra becsülnek.
Talán ezeknél is érdekesebb lesz az az 1954-es Ferrari, amiből alig maradt több egy csavart, sok mindenre már nem használható fémdarabnál. Ugyanakkor az 500 Mondial Spider Series I. története más megvilágításba helyezi a roncs helyzetét: eredetileg a Pininfarina kasztniját kapta meg, és kifejezetten Franco Cortese, a Ferrari korábbi versenyzője számára vásárolta meg Franco Cornacchia, a Scuderia Guastalla igazgatója. Cortese rajthoz is állt vele még abban az évben a Mille Miglián, amit a kategóriájában negyedikként, míg az abszolút értékelésben a 14. helyen fejezett be. Az eseményt követően átépítették az autót, amit két évvel később a Targa Florión is indítottak. Mostani állapota ellenére akár 1,5 millió euróra is rúghat a leütési ára.
1978-ban pedig még az idén 100 éves Le Mans-i 24 órást is megjárta az akkor vadonatúj 512 BB Competizione. Gyárilag mindössze három darab készült belőle, amiket külön a 24 órás verseny kedvéért készítettek fel. A szóban forgó példány nem látta meg a kockás zászlót, de 19 óra alatt 232 kört is teljesített Jacques Guérin, Jean-Pierre Delaunay és Gregg Young hármasával. Ezt követően csak két magántulajdonosa volt, ezúttal az ára a 2,8 millió eurót, vagyis az egymilliárd forintot is meghaladhatja.
A rend kedvéért, viszont a teljesség igénye nélkül itt a teljes lista:
- 1954 Ferrari 500 Mondial Spider Series I by Pinin Farina
- 1956 Ferrari 250 GT Coupe Speciale by Pinin Farina
- 1956 Ferrari 410 Superamerica Coupe Series I by Pinin Farina
- 1960 Ferrari 250 GT Coupe Series II by Pinin Farina
- 1964 Ferrari 250 GT/L Berlinetta Lusso by Scaglietti
- 1965 Ferrari 275 GTB/6C Alloy by Scaglietti
- 1965 Ferrari 275 GTS by Pininfarina
- 1965 Ferrari 330 GT 2+2 Series I ‘Interim’ by Pininfarina
- 1966 Ferrari 330 GT 2+2 Series II by Pininfarina
- 1967 Ferrari 330 GTS by Pininfarina
- 1968 Ferrari Dino 206 GT by Scaglietti
- 1969 Ferrari 365 GT 2+2 by Pininfarina
- 1971 Ferrari 365 GTB/4 Daytona Berlinetta by Scaglietti
- 1972 Ferrari 365 GTB/4 Daytona Berlinetta by Scaglietti
- 1972 Ferrari 365 GTC/4 by Pininfarina
- 1976 Ferrari 308 GTB ‘Vetroresina’ by Scaglietti
- 1977 Ferrari 400 Automatic
- 1978 Ferrari 512 BB Competizione
- 1980 Ferrari 512 BB
- 1991 Ferrari Testarossa