A mankókerék arra szolgál, hogy defektet kapva az autóval tovább tudjunk gurulni az első műhelyig, ahol orvosolják a lyukas gumi problémáját. Jelenleg kétféle mankókerék létezik, egy az úgynevezett defektjavító készlettel.
Az egyik a klasszikus, virslikerék. Ez jóval kisebb méretű az autóra szerelt kerekeknél, szélességében nagyon, de általában átmérőjében is – így foglal kevesebb helyet a csomagtartóban. Mindez azt eredményezi, hogy nem képes teljesen pótolni a kieső eredeti kereket, hiszen a mankókerékkel romlik az autó stabilitása, fékútja. Kisebb felületre jut ugyanaz a terhelés.
Az újabb típusú mankókerék közel azonos méretű, geometriájú a gyárilag szerelt keréknél – az átmérője azonos. Így közel teljes értékű abroncs, az eredetit megközelítő vezethetőséggel és biztonsági tartalékkal. De ez sem teljes értékű, mert az ilyen kerékre szerelt abroncs szerkezete és anyaga állítólag gyengébb az állandó használatra tervezett gumiabroncsokénál.
A fent leírtak pedig elég okok arra, hogy a gumi- és autógyártók a szükségkerekek használatát korlátozzák. Hangsúlyozzák, hogy csak rövid távon szabad használni, azt is sebességkorlátozással, amely rendszerint 80 km/óra. Aki ezeket az utasításokat figyelmen kívül hagyja, az balesetet kockáztat.
