Még a BMW-nél kitartanak, a Mazda pedig új motorcsaláddal lépett be a sorhatos, hathengeres motorok világába, de a múltban, főleg a XX. század végén még több tömeggyártó kínált igazán különleges sorhatos motorokat. Most összeszedtünk öt igazán érdekes darabot, a teljesség igénye nélkül, természetesen lehet folytatni a sort a hozzászólások között!
Nissan RB26DETT
Az 1990-es évek volt a sorhatos motorok aranykora. Ekkoriban még tömeggyártók is használták a technikát, a japánok pedig egyenesen imádták. A Nissan is elkészítette a sajátját, ami legendás szintre emelkedett. Ez a híres RB26-os, soros, hathengeres, ikerturbós motor dolgozik az R32-es GT-R-ben és már alapból 280 lóerőt teljesít, ami mellé 353 Nm nyomatéka van.
A kilencvenes évek japán motorjainak egyik csúcsa, dupla turbó, dupla vezérműtengely, végtelen élvezet (Fotó: Nissan)
A sorozat csúcsa a RB26DETT volt, ami követte a korabeli sikerreceptet. 2,6 literes lökettérfogatú konstrukció volt, aminek alapja egy öntöttvas blokk volt, alumínium hengerfejjel, és hengerenként négy szeleppel, hengerenkénti beömlővel. Két turbója adja meg azt a bődületes erőt, amit annyira imádnak benne a tulajdonosok, a Skyline GT-R ettől egy igazi tűzköpő fenevad, ami 280-320 lóerős verziókban került gyártásba, maximális nyomatéka pedig 392 Nm volt.
Akárcsak a Toyota 2JZ, ennek is tartós, tuningot jól tűrő alkatrészei voltak, így a teljesítmény növelésére sok lehetőséget adott a lerobbanás veszélye nélkül.
Toyota 2JZ
Amiért mindenki imádja a Toyota Suprát, az a 2JZ motor, mely egy sorhatos, két turbófeltöltővel. 320 lóerős teljesítményt tud 5600-as fordulaton és 427 Nm nyomatéka van 4000-nél. Ennél azonban a mérések többet mutatnak. 4,2 másodperc alatt gyorsul 100-as tempóra, a végsebessége akár 285 km/óra is lehet. Persze nem Japánban, ahol maximum 180.
A tuningolók nagy kedvence, elérhető vele könnyen az 1000 lóerő (Fotó: Toyota)
Klasszikus japán motor ez, alaposan túltervezett, megbízhatóságra és teljesítményre hangolt konstrukció, hengerenként négy szeleppel, 1:1-es furat-löket aránnyal, hét igen masszív főtengelycsapággyal, öntöttvas blokkal, és a teljesítménynövelést bíró hűtő, -olajrendszerrel.
Robusztus, kovácsolt hajtókarjai, olajhűtésű dugattyúi gyakorlatilag kívánják a tuningot, és a legendás státuszt ezzel a tulajdonsággal érte el, a Supra motor az, amiből ma már bekötött szemmel hoznak ki 800-1000 lóerőt a szakműhelyek.
BMW S54B32
S54B32 kód alatt fut az a 3,2 literes, 8000-ig forgó sorhatos, ami a BMW utóbbi évtizedeinek egyik csúcsteljesítménye a szívómotorok terén. Azóta voltak már csodás hathengeresei a bajoroknak, de mind turbóval, és hiába a rengeteg lóerő, azt az érces, szívhez szóló trombitálást, a szürcsölő szívóhangot, a lineáris erőleadást, amit ez a blokk tud, azt a modernebb konstrukciók már nem produkálják.
A legélesebb szívó hathengeres motor, nem sok turbós tudott csak akkoriban ekkora 360 lóerős teljesítményt felmutatni. (Fotó: BMW)
Komoly evolúció eredménye ez a motor, a BMW M3 E46 blokkja volt a szívó hathengeres technológia csúcsa, literenkénti több mint száz lóerős teljesítménnyel, Év Motorja díjjal 2001-ben, sőt a 3-4 literes kategóriában ez a motor állandó díjazott volt egészen 2006-ig.
Ebből az igazi csúcsot a CSL verzióba (Coupe Sport Leichtbau or Coupe Sport Lightweight) szerelt S54B32HP kódjelű motor képviselte. Még könnyebb, még erősebb, mint az S54, karbonból készült légszűrőházzal, légbeömlővel, még élesebb profilú, agresszívabb teljesítményleadást biztosító vezérműtengellyel. Így a maximális teljesítmény 7900-as fordulaton 360 lóerő, a nyomaték 370 Nm 4900-nál.
A tökéletes sportmotor, utánozhatatlan hanghatással:
Jaguar XK6
A XX. század egyik legjobb soros hathengeres motorja volt az XK6, ami tulajdonképpen a II. világháború után egyet jelentett a Jaguar márkával. 1949-ben vezették be a motort, és alapjaiban változatlanul gyártották egészen 1992-ig, 43 éven keresztül.
A lökettérfogat 3,4 literről 4,2 literre nőtt, a motor az 1950-es években még komoly futamokon is helytállt, többek között a Le Mans-i 24 órás viadalon, ahol kétszer a C-Type, háromszor pedig a D-Type motorjaként dolgozott és segített nyerni.
Ez került az XK120-140-150 sorozatba, a C-Type, D-Type típusokba, és még az E-Type/S-Type is kapott belőle, akárcsak a Jaguar Mark1-2.
Fotó: Jaguar MENA – Jaguar Heritage Racing
Az első verzió még 160 lóerőt teljesített, a 4,2 literes verzió viszont már 260 lóerőnél járt, amihez összetéveszthetetlen hang, megbízhatóság is társult. A motor a maga korában hipermodern konstrukció volt DOHC vezérléssel és félgömb alakú égéstérrel.
Ford Barra
Végül egy igazi egzotikum a világ másik végéről, Ausztráliából. Ez a motor, amelyet a Barramundi (ázsiai tengeri sügér) után neveztek el, egy opportunista ragadozóként ismert halfajról, a Ford ausztrál részlegének több mint négy évtizedes sorhatos fejlesztési munkájának csúcspontja.
Ők sem változtattak a jó recepten, alumínium hengerfej, változó szelepvezérlés, hengerenként négy szelep, és öntöttvas blokk. Amiben igazi ausztrál fűszert adtak hozzá, az a lökettérfogat. Ők ugyanis négy literig húzták fel a blokkot, és alapvetően a megbízhatóságra építettek, így ez egy masszív, széles körben használható motor lett, amiből készült LPG verzió is.
A vörös szelepfedél jelzi a nagyobb teljesítményt. (Fotó: Ford)
Igazi tudását a Falcon XR6 Turbóval mutatta meg, itt az alapból 244 lóerős motor kapott egy feltöltőt, erősebb dugattyúkat, nagyobb üzemanyagnyomást, töltőlevegő-hűtőt, és egy vörös szelepfedelet. Utóbbi mutatja az avatatlan szem számára, hogy itt már 322 lóerő és 450 Nm nyomaték található.
De ez még nem a csúcs, a legritkább, gyári sportkivitel az FG-X Faclon XR6 Sprint orrába került: ez már 436 lóerőt és 576 Nm nyomatékot tudott a Ford üzeméből kigurulva, és még így is volt benne potenciál, nem véletlen, hogy a helyi tuningműhelyek szeretik ezt a motort: állításuk szerint a 800 lóerőt könnyedén el lehet érni a belső motoralkatrészek cseréje nélkül.
