A Savio Freely tökéletes példája az álmoknak és nemcsak átvitt értelemben, hiszen ez egy koncepcióautó volt, hanem szó szerint is, mivel egy sátorról van szó, amiben aludni lehet. 1987-ben mutatták be a sátorautót Moszkvában, és még autópályára is kivitték. A lényege nem a sátor volt, hanem az, hogy olcsó pénzért lehetett volna nagyon sok mindent ráépíteni, a moduláris felépítménynek köszönhetően.

A Savio Freelyt egy Fiat Panda 4×4 alapjaira fektették, főleg a költséghatékonyság miatt, valamint azért, mert könnyű és sokoldalú volt. A Pandát egy szimmetrikus karosszériával rendelkező autóvá alakították (az azonos alkatrészekkel a gyártási költségek jelentősen csökkenthetők), az 50 lóerős és 78 Nm nyomatékú motorhoz nem nyúltak, ahogy az 5 fokozatú, kézi sebességváltó is megmaradt.

Miért nem kellett a világnak a sátorrá alakítható autó? 1

A következő lépés az volt, hogy a belsőt multifunkcionális térré alakították, amely bármilyen célt szolgálhat, az emberek szállításától kezdve a teherszállításig, és igen, akár sátorrá is lehet alakítani. A kormány összecsukható volt és a szélvédőt is le lehetett hajtani.

A sátormodullal a „lakóautóba” egy kihajtható nyíláson lehetett bejutni, amit az akkori sajtó túl „csicsásnak” ítélt meg…

Miért nem kellett a világnak a sátorrá alakítható autó? 2

Bár a koncepció igen látványos és ötletes volt, de nem volt elég nagy nevük a készítőknek, plusz a sajtó is nevetségesnek titulálta a járművet, a koncepciót néhány hónappal a bemutatás után mindenki elfelejtette és semmi nem lett belőle.

Miért nem kellett a világnak a sátorrá alakítható autó? 3