Rendkívül érdekes történetbe botlottunk egy YouTube-csatornának köszönhetően. A Tekniq nevű feltöltő egy Indonéziában található Zil-164-est mutat be több felvételen, ami bőven a nyugdíjkorhatár felett is tonnákat mozgat meg.
A Zil-164 a ZiS-150 utódaként került gyártásba 1958-ban. Az előd modernebb, mondhatni frissített verziója volt, de rövid ideig gyártották, nagyjából 200 ezer darab készült. 1965-ben leváltotta a sokkal ismertebb, és hosszabb karriert futó ZiL-130.
Mi leginkább így láthattuk a Zil-164-eseket, veteránfelvonuláson.
(Fotó: Alexxx1979/Wikimedia Commons)
Soros hathengeres, 5,55 literes négyütemű benzinmotorja 100 lóerőt termelt, az alvázra pedig többféle felépítményt terveztek a Szovjetunióban. A magyar nyelvű kezelési és karbantartási útmutatóból kiderül, hogy a „ZIL-164 típusú tehergépkocsi bármilyen kivitelű és állapotú úton (földúton is) közlekedtethető. A gépkocsi teherbíró képessége 4000 kg. Amennyiben egyenként (legalább) 1700 kg teherbírású gumiabroncsokat szerelünk fel a gépkocsi keréktárcsáira, úgy a gépkocsi felső terhelési határát kifogástalan, jó burkolatú utakon 4500 kg-ra lehet emelni. A gépkocsi elhanyagolt földutakon csak csökkentett sebességgel közlekedhet és csak 3000 kg-ig terhelhető.”
Ezt a kézikönyvet nem biztos, hogy olvasták az indonéz tulajdonosok, mert a szép színesre festett veteránt igencsak megpakolják.
A videókban több gép is feltűnik, és a képsorok mutatják, hogy mennyi mindent kibír a hetvenéves technika. Az üzemanyag jöhet egy műanyag kannából, itt nincs magas nyomású rendszer, műszerfal nincs, így hibaüzenetektől sem kell tartani, a kabin pedig lyukasabb, mint az ementáli, de amíg az alváz egyben van, addig megy a Zil, nincs probléma.
