Ma már szinte minden motorkonstrukció érdekes különlegesség, ami eltér a soros 3-4 hengeres elrendezéstől. V-motor még akad azért, de boxert csak elvétve találunk. Nem véletlen ez a változás, a megoldás főleg anyagi szempontból nem érte meg a gyártóknak, érzelmi alapon pedig csak olyan sportmárkák tehetik meg a legendás, régi vágású technika, ahol erre fogékony, fizetőképes közönség is akad. Igen, a Porsche juthet eszünkbe joggal, de a XX. század második felében még akadtak gyártók, akik próbálkoztak a megoldással.
Subaru Impreza STI 22B
Őszintén szólva a kétezres években a hétköznapi autórajongók számára a boxer egyet jelentett a Subaru márkával. Még elérhető áron a japánok kínáltak legendás karakterű boxermotorral szerelt típusokat. A hétköznapi használatra gyártott kivitelek is ilyet kaptak, de a kínálat legérdekesebb darabja kétség kívül a 2,2 literes 1998-ban csatasorba állított 22B kódjelű blokk. Ez nagy vonalakban az 1997-es Impreza WRC raliautó utcai használatra átalakított motorja volt, ami 280 lóerőt és 363 Nm nyomatékot termelt.
1998 márciusa és augusztusa között készültek ezek az autók. A japán piacra szánt 400 példány pillanatok alatt elkelt, exportra pedig csak 24 darabot csináltak. Ez az egyik nagybetűs boxer-legenda.
Alfa Romeo 33 1.7 16V QV
Az Alfa Romeónál a boxermotorról szóltak a nyolcvanas évek, az Alfasud, a Sprint, valamint a derékhadat adó 33-as is ilyen motort kapott, de még kitartotta a lendület a 145-146-os családra is a kilencvenes évek elején.
A szívó négyhengeresek többféle hengerűrtartalommal kerültek forgalomba 1,3-1,7 liter között, de a csúcs kétség kívül az 1,7 literből 132 lóerőt kihozó, 16 szelepes verzió volt a nyolcvanas évek végén, már karburátor helyett injektorral felvértezve.
De ha választani kell, az akusztikai hatást tekintve nekünk a Dell’Orto 40-esekkel az igazi ez a gép:
Sosem volt tökéletes, még új autóként sem, ma pedig már ritka fehér hollóként 3-4 milliós ársávban kínálják magukat az eladó példányok. Mégis, ha érces boxerhangot akarunk egy igazi nosztalgikus hangulatú, bő negyven éves technikával felszerelt autóban, ahol a szűk egy tonnás tömegek zörgő élménydobozként rángatja a dühös négyhengeres, akkor ezt az autót keressük.
Subaru Legacy/Outback EZ30
Egy ilyen listán lehetetlen csak egy Subarut szerepeltetni, épp ezért helyet kapnak a japánok a négyhengeres mellett egy hathengeres boxermotorral is! A Subaru EZ30 kódjelű hathengeresében nemcsak a szelepek nyitási ideje változik, de a szelepemelés is, tehát a nyitási mélységük. Az eredmény imádnivaló motorkarakterisztika, 245 lóerős és 297 Nm, ami kézi váltóval csodálatos élmény.
Az Outback orrában, összkerékhajtással, automata váltóval egy igazi kényelmes, kellemesen hömpölygő, átlagos családi kombi, ami ugyan nem a fogyasztás bajnoka, de az amúgy csendes motor gázadásra megjelenő visszafogott agressziója, a szunnyadó düh felvillanyozó élmény. Van aki megszabadította már a kipufogódobok rabságából a csodás japán hathengerest, de így a családi használat nem javallott, és a hatóság sem nézi jó szemmel az efféle módosítást.
Porsche 911 (996) Carrera
Ha boxer, akkor a Subaru mellett a Porsche megkerülhetetlen szereplő. A stuttgarti márka emelte tökélyre ezt a konstrukciót: bemutatásakor a 911-es Porsche 130 lóerős volt, 9,1 mp alatt gyorsult 100-ra és 210 km/óra volt a végsebesség, ami akkoriban kiemelkedő értéknek számított. Ma pedig 385-650 lóerő között mozog a 911-es paletta, a végsebesség pedig 330 km/óra. Ezek a sportkocsik tartják még magasba a fekvő hengerek zászlaját, és ha csatlakozni akarunk a családhoz, akkor a legkönnyebb belépőnket egy használt 996-ossal válthatjuk meg.
Ezzel a generációval át a gyár folyadékhűtéses motorra és a Boxsterről átvett tükörtojás-lámpákkal túlságosan hasonlított az olcsóbb középmotoros modellre, amin 2002-től új első fényszórók lazítottak. A szívó hathengeres 300, a legerősebb turbós 483 lóerős volt. A legfürgébb 996 4,1 mp alatt kilőtt 100-ra, az alapmodell ideje is 6,0 másodpercre javult. A végsebesség 275-319 km/óra között szórt.
Ma ez a legolcsóbb 911-es, amit megcsíphetünk, pár példány már tízmillió forint alatt, vagyis egy mezei Suzuki Vitara áráért is hazagurítható.
Citroën 2CV
A Citroën 2CV a francia márka egyik legsikeresebb modellje volt. A párizsi utcaképet sokáig meghatározták a kacsák, melyeknek különböző változatait 1948 és 1990 között készítették. A második világháború és a német megszállás után ellepték az országot az olcsó, keveset fogyasztó, ma már leginkább kacsa becenéven ismert típusok.
Pedig a 2 CV eredetileg a két ló erejére utalt (deux-cheveaux ), ami a klasszikus mértékegység szerint valójában két hengert és kilenc lóerőt jelentett. Ennyi is elég volt akkoriban a francia vidéken, a kéthengeres boxer bizonyítja, hogy a XX. század közepén ez a megoldás egy elérhető, olcsó, jó válasz volt a tömegek autó iránti igényeinek kielégítésére.
Idővel az eredetileg 435 köbcentis motor lökettérfogata 435, majd 602 köbcentiméterre nőtt, és a teljesítmény pedig 18, majd 29 lóerőre ugrott. Ma már teljesen más dimenzióban autózunk, de ha valódi időutazásra vágyunk, és mindehhez egy boxermotoros típust keresünk, akkor a Citroen 2 CV a lehető legjobb választás.
