Néhány napja felmerült a kérdés a szerkesztőségben, hogy miért nevezik gázolajnak a gázolajat. A válaszra egy kis kutakodás után rábukkantunk, a sztori pedig érdekesebb, mint elsőre bármelyikünk is gondolta volna.
„Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban”, amikor a kőolaj nagyobb forráspontú termékeinek nagyon kevés felhasználási lehetősége volt, akkor a kb. 300–350 °C közötti forráspontú (olajos tapintású) frakcióból termikus krakkolással 700–800 °C-on úgynevezett olajgázt („Ölgas”) állítottak elő. Ez tulajdonképpen olajból előállítható gáz, vagy másképpen felfogva ennek a gáznak az alapanyaga a „gázolaj”, vagy másképpen kifejezve a „gázok olaja” – fejti ki részletesen az Autotechnika.hu.
Ennek a gáznak nagy volt a telítetlen tartalma, ezért fényereje is nagyobb volt, mint a „kokszkemencegázé”. Ezt az olajgázt nyomásálló tartályban tudták szállítani, és például vasúti vagonok megvilágítására használták, sőt olykor városi világításra is.
Tehát a gázolaj kifejezés eredetileg a világítógáz előállítására szolgáló olajos jellegű frakciót jelentette.
Szóval az, hogy az autók üzemanyagát gázolajnak nevezik, nagyon pontatlan kifejezés, és a nemzetközi gyakorlatban sem használják elterjedten. Ez érthető is, hiszen az eredeti célnak már nincs jelentősége (gáz előállítása olajos frakcióból). Ennek megfelelően a gázolaj kifejezés használata napjainkban, a szigorúbb szakmai körökben, nem szokás.
Egyébként sem szakszerű kifejezés a Diesel-motorok hajtóanyagára. Ma a magyar nyelvben szabatosan és szakszerűen a dízel – vagy dízelgázolaj – megnevezést ajánlott használni (németül: Dieselkraftstoff, angolul: diesel fuel) – írja a szakportál.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a „gasoline” szó az angolban is létezik, de nem dízel üzemanyagot, hanem benzint jelent (a petrol szinonimájaként), szóval a magyar „gázolaj” szó a dízel üzemanyagra teljes tévút…
