Teljesen máshogy kell definiálni a vasúti közlekedés fogalmát a világ különböző pontjain: amíg például Japánban egy perc késést is véresen komolyan vesznek, addig hazai viszonylatban a hétköznapok – és sokszor a hétvégék – velejáróinak számítanak a jobb esetben néhány perces, a rosszabbakban pedig ennek többszörösében, akár órákban mérhető csúszások, persze, ez sok mindentől függ.
Ugyanakkor a MÁV vonatai különösen gyorsnak sem mondhatóak, hiszen a magyarországi hálózat túlnyomó részén 100 vagy 120 km/órás sebességkorlátozás van érvényben; ezalól néhány vonal jelent kivételt, ahol 160-nal is közlekedhetnek a szerelvények, igaz, csak alig néhány hónapja. Ebben a korosodó szerelvények mellett a vágányok romló állapota is közrejátszik, ellenben Kínában. Az ázsiai ország a világ leggyorsabb személyszállító vasúti szerelvényeinek listáján kapásból elfoglalta az első sort, mint az a Slashgear összeállításából kiderült.
A Sanghajban közlekedő maglev-vonatok akár 460 km/órás sebességgel is roboghatnak.
Maglev-vonat Sanghajban. Ízlelgessük: 460 km/óra… (Fotó: Yaorusheng/Getty Images)
Ezen szerelvényeknek az a különlegességük, hogy elektromágneses felépítésüknek köszönhetően megszüntetik az összes, a szerelvény és a sín között keletkező súrlódást. Korábban Németország járt az élen ezek fejlesztésében, gigantikus erőforrásokat mozgattak meg ennek érdekében, azonban az elszabaduló költségek, aztán egy tragikus baleset miatt leállították a projektet. Míg korábban az 500-550 km/órás tempót tűzték ki célul, manapság elhagyatva rohadnak a lebegő mágnesvonatok:
Sanghajba visszakanyarodva: az ottani maglev-szerelvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így a helyi pályaudvar és repülőtér közötti, nagyjából 30 kilométeres távolságot alig 8 perc alatt teljesíti. Kínában azt tervezik, hogy a jövőben az egész országra kiterjesztik a mágnesvonatok működését, így gyorsítva a közösségi közlekedési infrastruktúrát, pedig az alapját egy több mint tízéves technológia adja.
A második helyezett, a CR400 Fuxing nevű vonat sem mondható könnyű játékszernek, főleg nem annak közel 350 km/órás tempójából. Ezt a bravúrt ráadásul teljes mértékben hazai építésű modellekkel sikerült elérni, igaz, maga a technológia Franciaországból és Japánból származó vonatokén alapszik. Ezek az akár 16 kocsiból álló szerelvények Sanghaj és a főváros, Peking között is gyakran ingáznak, a több mint 1000 kilométeres távolságot alig több mint öt óra alatt gyűrik le. Összehasonlításképpen a portál megjegyzi, hogy ugyanez közel 11 órát venne igénybe 112 km/órás, tehát a magyarországiéhoz hasonló átlagsebesség mellett.
A CR400 Fuxing legújabb változata néhány éve kezdte meg működését Kínában – itt éppen Pekingben kapták lencsevégre. Hosszúságuk akár a 400 métert is meghaladhatja. (Fotó: Liu Jiahao/Visual China Group/Getty Images)
A tempós haladás mellett ráadásul kényelmet és szórakozást is igyekeznek biztosítani, hiszen a Fuxing-kocsikon felső kategóriás szállásokat, szórakoztatóelektronikai és eszköztöltési lehetőségeket kínálnak. További sajátossága, hogy jelenleg a világ egyedüli autonóm vonataként tartják számon – és csak néhány vonalon közlekedik az egész országban –, noha más országokban, köztük Németországban is érzékelhető, hogy az önvezető technológia elkezdte begyűrűzni magát a vasúti szektorba is.
Közelebbi vizekre evezve a lista harmadik helyén a Németország sínjeit koptató Intercity Express 3 (ICE 3) áll. A Siemens által kifejlesztett szerelvény 11 ezer lóerős teljesítményét 8 kocsi 16 elektromos motorja biztosítja, ráadásul Németországon kívül Európa több országában, például Belgiumban és Hollandiában, de még az Egyesült Királyságban, Kínában és Oroszországban is megfordul.
Az ICE 3 a nemrégiben felavatott Berlin-München vonalon is megjelent. (Fotó: Jan Woitas/dpa/picture alliance/Getty Images)
Maximális sebességét a német jogszabályok 330 km/órában határozták meg, viszont vis maiornak számít, ha késik a Köln és Frankfurt közötti vonalon, ez esetben 338-cal is haladhat. Megjelenése az említett szakaszon óriási megkönnyebbülést hozott: a korábbi 2,5 helyett már bő egy óra alatt megtehető a 177 kilométer hosszú szakasz.
A TGV-t pedig nem kell sokaknak bemutatni, s közéjük tartoznak azok is, akik látták a Taxi 3-at.
„Álljunk csak meg, ez nem egy TGV?” – tette fel a kérdést Sylvester Stallone, miközben Samy Naceri a Peugeot 406-os volánja mögött mellett elhúzott a francia gyorsvonat mellett. „De, penge kis vonat. A kanyarokban gyors, az egyenesekben viszont lomha egy kicsit” – érkezett a válasz a vezetőülésből.
Nehéz nem egy lapon említeni a TGV-vonatokat Franciaországgal. Csak országon belül bő 85 millió ember utazik azokon évente. (Fotó: Chesnot/Getty Images)
Európa első nagy sebességű vasúti szerelvényeként robbant be a köztudatba a TGV, és nem most, hanem még az 1980-as években, azóta pedig folyamatosan fejlődött. A leggyakrabban „szülőhazájában”, Franciaországban fordul elő, és bár tartozik hozzá egy 575 km/órás világrekord, a listára 322 km/órás sebességgel került fel. Csak Franciaországban több mint 85 millióan használják évente, de más európai országban, többek között Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban is jelen van.
A kétszintes Al Boraq ezzel szemben magányos harcos benyomását kelti, hiszen Afrika egyetlen nagy sebességű vonataként tartják számon. Marokkó népszerű turisztikai célpontjai (Kenitra, Rabat, Tanger) között közlekedik, de tervben van, hogy egy Casablanca felé vezető vonallal bővítik a lefedettségét. A jelenlegi állomások között a korábbi útidőt lényegesen, ötórásról 90 percesre csökkentette. Az emeletes vonat abban hasonlít a kínai Fuxingra, hogy prémiumszállásokat is kínál, de a turistaosztály is bőven túlszárnyalja az átlagos sztenderdeket.
Afrikában még nem annyira kiforrott a vasúti infrastruktúra, de Marokkóban már közlekedik gyorsvonat, nem is akármilyen. (Fotó: Wirestock/Getty Images)
