Idén nyáron Horvátországból hazafelé pont a Szlovéniára lecsapó, egyesek szerint az évszázad legkeményebb viharába csöppentünk. Szakadó eső, áradó folyók, elzárt és víz alá került települések között haladtunk, és a híreket figyelve kerestük a lehető legbiztonságosabb utat. Vízátfolyásba, úton megjelenő sodró patakba elég egyértelmű módon nem hajtottam bele, inkább visszafordultunk, és kerestünk másik utat.
Lehet, hogy órákba került a kerülő, de valahogy jobb opciónak tűnt, mint egy vizet nyelt motorral az út szélén vesztegelve várni a mentést.
Az Egyesült Királyságban, Bedfordshire megyében több autós nem így gondolkodott. Ők láthatólag kihívásként néztek a láthatóan mély, utat elöntő vízre, és nagy gázzal próbálták meg az átjutást. Eszükbe sem jutott kiszállni, megnézni, mennyire mély a víz, vagy megkérdezni a területet jól látható módon videóra vevő embereket, hogy mégis miért olyan érdekes ez a hely. Miután belehajtottak, mindannyian megtudták, miért érdekes.
A szemétszállító kamion esete talán a legdöbbenetesebb, ha nem hajt ilyen gyorsan a vízbe, hanem lépésben próbálja meg az átkelést, akkor talán sikerül a mutatvány. Így viszont kaptak egy vélhetően cserére szoruló dízelmotort.
Mi történik, ha vízbe hajtunk?
Általános alapelv, hogy tengelymagasságig érő vízben szinte biztosan megússza a kocsi az átkelést. Ha még magasabbra emelkedik a víz, illetve még mélyebbre gázolunk bele, drukkolhatunk a generátor, az önindító épségéért, meg persze azért, hogy ne szívjon vizet a motor. A víz ugyanis nemhogy elégni nem fog a hengerekben, a dugattyú sem tudja összenyomni – leáll a motor, a benne rekedő mozgási energiáktól görbül, törik a hajtókar, ha nem kiszakítja a blokk oldalát.
Ha biztonságosnak tűnik a vízmagasság, akkor lassan menjünk és egyenletes tempóban. Ha gyorsítunk vagy hintázik az autó, akkor ugyanis hullámok keletkeznek, amelyek már magasabbra csapnak, mint a vízszint.
