Régebben gyakori volt a hazai utakon, hogy rendszerint olyan autókkal találkozott az ember télen, amelyeknek csak a hajtott kerekeire szereltek téli gumit. Ez a spórolási módszer még csak-csak kezelhető hátsókerékhajtású autókon, ugyanis kanyarban a hátsó kerekek fognak dolgozni akkor is, ha esetleg megcsúszik az autó és ott megfelelő a tapadás, könnyebb dolgunk van megfogni a verdát.
Viszont ha fronthajtású autónál csináljuk meg azt, hogy csak a hajtott kerekeken van téli gumi, akkor könnyebben előfordul, hogy egy havasabb, csúszósabb kanyarban az autó alulkormányzottság helyett túlkormányzottan fog viselkedni, hiszen a hátsó kereken megszűnik a tapadás. Könnyedén meg is pördülhetünk. Walter Röhrl, a legendás ralipilóta többször is hétköznapi nyelven ismertette a két jelenséget:
„A túlkormányozottság az, amikor a navigátor fél, az alulkormányozottság az, amikor én félek.”
„Alulkormányzottság, amikor látod a fát, aminek neki fogsz csapódni, túlkormányzottság pedig amikor csak hallod, hogy nekicsapódtál.”
Szóval nem szerencsés csak az egyik tengelyre feltenni téli gumit, legyen minden keréken, különben az autó kiszámíthatatlanul fog viselkedni. Ha pedig csak ritkán vezetsz, havonta egy-két alkalommal ülsz volán mögé, akkor téli útviszonyok között (erős havazás, hókása, jég, ónos eső) inkább maradj a tömegközlekedésnél, akkor is, ha négy téli gumi van az autódon.
Előnyös, hogy a felszerelt gumik azonos márkájúak és típusúak, ezt nem feltétlenül kell betartani, a fontos, hogy egy tengelyen legyenek azonosak, tengelyenként eltérhetnek: de vigyázzunk a minőségbeli jelentős különbségekkel! Lehet eltérő mintázatú – más gyártótól való – az egy-egy tengelyre szerelt téligumi, de hasonló árkategóriájúak legyenek. Ha az egyik tengelyre egy felső kategóriás abroncsot szerelünk, a másikon is legyen az (még ha más márkától is), és ha olcsó gumit veszünk, akkor legyen mind a négy az.
