A jogosítvány mindig is több volt egy kézzelfogható vezetői engedélynél: ösvény, amely utat nyit a vérpezsdítő élmények felé; kulcs, amely őrzi a felejthetetlen autós emlékeket; és belépő egy olyan világba, amelynek pillanatai szüntelenül formálják személyiségünket. Így amikor elérkezik a nap és belátjuk, hogy közúton többé nem tudunk teljes felelősséggel vezetni, fájó szívvel válunk meg tőle. Egy dolog tartja bennünk a lelket: hogy a vezetés élménye generációkat egyesít. Ez a BMW karácsonyi kisfilmjének fő üzenete.
A történet helyszíne egy zárt munkahelyi parkoló, ahol mintegy 40 évvel ezelőtt Robert először engedte át fiának a volánt. Most pedig először és utoljára, de szerepet cserélnek: Christopher a volán mögé hívja édesapját.
Záporozni kezdenek a ’80-as évek emlékei, amikor az akkor 18 éves Christopher az első métereket tette meg apja 3-as BMW-jével.
Fia emlékképeit felidézve Robert rálép a gázra, a tisztán elektromos hajtású Gran Coupé lendületet vesz, a múlt és a jelen képei pedig ragyogó montázzsá olvadnak össze a szemünk előtt.
Robert lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a fiával átélt autós kalandok és az örömteli emlékek: az éjszakai utakon elalvó fiatal Christopher, a felejthetetlen családi nyaralások, az országon átívelő megszámlálhatatlan kilométer, az első bulik és az első randevú. A kisfilm csúcspontján Robert megállítja az autót és örömmel telve nyugtázza: készen áll arra, hogy végleg kiszálljon a vezetőülésből. Hiszen az élmény örökké él.
