Odavan az 1930-as és 1940-es évek életviteléért egy fiatal skót fiú: az, hogy a 19 éves Callum Grubb a második világháború előtti korszak rabjává vált, nemcsak abban nyilvánul meg, hogy korabeli ruhát visel és vezetékes telefont használ, de első autóját is ennek megfelelő szempontok mentén választotta ki – írja a BBC.
Grubb évekig gyűjtögette a zsebpénzét arra, hogy 11-12 éves kora óta dédelgetett szenvedélye egy újabb mérföldkőhöz érhessen: miután megszerezte a jogosítványát, első autónak egy 1938-as évjáratú, azaz 85 éves Austin 10 Cambridge-et vásárolt.
Választása azért sem nevezhető szokványosnak, mert az Austin 10 olyan funkciókkal rendelkezik, amik mai szemmel nézve egy teljesen másik világ benyomását keltik. Ilyen például, hogy az irányjelzőket még kihajtható karokkal helyettesítették, míg az első szélvédőt egy kurblival emelhető fel részben, a hátsó elé pedig függönyt szereltek.
Kirkcaldy teenager Callum Grubb loves the 1940s and has been saving for a classic car since he was 11 or 12. The 19-year-old has recently bought an Austin 10 Cambridge from 1938 as his first car. Read more ➡️ bbc.in/3tcebcX
Közzétette: BBC Scotland News – 2023. december 8., péntek
Ez azonban egyáltalán nem testidegen a tinédzserkorból lassacskán kilépő skót fiatal számára, aki egy az egyben megveti a modern technológiát is. „Kénytelen voltam venni egy laptopot az egyetem miatt, és utáltam” – vallotta be.
Ami az elegáns klasszikust illeti, 1932-ben dobták piacra, és 15 éven át gyártották. Összeszerelését ugyanaz a brit cég végezte, mely az 1950-es évek elején az Austin-Healey szériasportautót gyártotta. A jobbkormányos, négyfokozatú sebességváltóval szerelt Austin motorháztetője alatt egy 1125 köbcentiméteres motor bújik meg, ami nem nagy, tekintve, hogy nagyjából 80 km/óra a leggyorsabb sebesség, amire képes.
Grubb új autója előző tulajdonosával egy múzeumban találkozott: végül 7000 fontban, vagyis körülbelül 3,1 millió forintban állapodtak meg. „Sok ilyen autót látni múzeumokban, és köztük sok az olyan, ami már soha többé nem fog menni, és élete végéig egy múzeumban lesz” – magyarázta a fiú. „Pedig ezeket nem erre találták ki. Arra valók, hogy használjuk és élvezzük őket.”
