1909. Bosznia és Hercegovina az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alá kerül, megkezdődik a Titanic építése, a nyugati világ először találkozik az orosz balett csodájával, Louis Blériot átrepüli a La Manche-csatornát, létrejön (akkor még szövőszék-gyárként) a Suzuki, kutatók izolálják a gyermekbénulást okozó vírust. És még valami: megszületik a Benz gigantikus versenyautója, a kifejezetten a fennálló sebességi rekord megdöntésére tervezett Blitzen-Benz.
Nem mintha Karl Benz ragaszkodott volna ahhoz, hogy az ő autói legyenek a leggyorsabbak a világon. A konkurencia azonban ebbe az irányba kezdte el tolni a marketingharcot, azt pedig mégsem engedhette a Benz & Cie. Ezért megszületett a döntés: meg kell építeni a világ leggyorsabb gépezetét. Gyorsabbat, mint a kor repülőgépei és lokomotívjai – különösen az utóbbiak voltak veszélyesen gyorsak: a XX. század első évtizedében nem voltak ritkák a 200 km/óra fölött száguldó (igaz, utasokat nem szállító) kísérleti mozdonyok.
Balról jobbra: üzemanyagszint-mérő, olajnyomás-mérő, gyújtás, fordulatszámmérő
Auz alapokat a Benz Grand Prix versenyautója adta, a motor 150 lóerős csúcsteljesítményét azonban kevésnek ítélték meg a rekordhoz. Ezért a négyhengeres erőforrás lökettérfogatát 21,5 literre (!) növelték. A 407 kilós motor 1600/percnél 200 lóerőt adott le. Képzeljük el, milyen munka lehetett kurblival beindítani ezt a monstrumot – és hogy ezt követően milyen dübörgés tört elő a négy rövid, karvastagságú kipufogó csőből.
A későbbi változatokon alul elvezetett gyűjtőcsőbe ömlött a kipufogógáz
A Benz 200 már az építés évében megkezdte a rekordok kergetését. Victor Hémery gyári tesztpilóta 1909 november 8-án 205,67 km/óra sebességet ért el fél mérföldes távon, egy kilométeren pedig 202,65 km/órát – Európában korábban egyetlen gépezet sem lépte át a 200 km/órás álomhatárt, belső égésű motorral pedig a világon soha nem mentek még ilyen gyorsan. A rekordhoz persze a megfelelő helyszín is kellett: 1907-ben adták át Európa első versenypályáját, a döntött kanyarú Brooklandst.
Brooklands, 1909.11.08. Victor Hémery Európa-rekordja
Ez azonban csak a kezdet volt. A mérnökök felismerték, hogy a versenyautó eredeti burkolata nem eléggé áramvonalas ahhoz, hogy még gyorsabban menjenek. Ezért megtervezték azt a karosszériát, ami képeinken is látható: egy nyújtott, szivar alakú formát. A pilóta és a szerelő egyaránt keskeny üléseken, mélyen lekuporodva helyezkedett el, a burkolat mögül kiemelkedő kormánykerék küllőit áramvonalasra formálták, a keskeny abroncsokat tömör keréktárcsákra szerelték.
A másik felismerés az volt, hogy a kanyarok szükségtelenül lelassítják az autót, ezért egyenes pályát kerestek a további kísérletekhez. Ilyet pedig csak Észak-Amerikában találtak.
A férőhely sokadlagos szempont volt
1910-ben tehát áthajózták az autó egy példányát, amely Daytona-i tengerparton kialakított, nyílegyenes versenypályán még azon év márciusában, repülőrajttal 211,97 km/óra sebességet ért el. A közönség ujjongott, a Benz-kereskedők meggörnyedtek a befutó megrendelések súlya alatt – a csapat azonban még mindig érzett potenciált a versenyautóban. Tovább fejlesztették az autót, amely aztán 1911 áprilisában, szintén a Daytona-i homokon 228,1 km/órára gyorsult. Ezzel minden lokomotívot maga mögé hagyott, a korabeli repülőgépeknél pedig több mint kétszer gyorsabban száguldott.
Daytona Beach, 1911.04.23. Bob Burman sebességi világrekordja
A Blitzen-Benz rekordját csak az első világháborút követően, 1919-ben döntötték meg, Az autóból eredetileg hat darabot építettek, ebből négy a mai napig fennmaradt – és csupán egy van a Mercedes-Benz gyári múzeumának tulajdonában.
