A Volkswagen Chico egy 1992-ben a Volkswagen által kifejlesztett városi kisautó koncepciója. A Renault Twingo ellenlábasa lehetett volna, de végül nem került gyártásba. Érdekes módon a Volkswagen korábban a ‘Chicco’ nevet (két ‘c’-vel) egy másik, hasonló méretű prototípusra használta 1975-ben.
1991-ben, amikor a német cég a Frankfurti Autószalonon leleplezte a terveket, a forma igazán futurisztikus volt. Csupán 3,15 méteres hosszával igazi városi mininek készült, de belül a legmodernebb megoldásokkal rendelkezett . Digitális műszerfalat terveztek, teteje moduláris, akár napelem befogadására képes darab volt, az apró 60 literes csomagtér pedig a két hátsó szükségülés ledöntésével volt bővíthető.
Előremutató módon hibrid hajtásláncot terveztek a Chicóba, a 636 köbcentis, 34 lóerős kéthengeres mellé 8 lóerős villanymotort társítottak. Ez városi terepen épp elég lett volna a 830 kilogrammos autó mozgatásához, a végsebességet pedig 130 km/órában határozták meg.
A közönség pozitívan fogadta a terveket, már a sorozatgyártás küszöbén állt a koncepció, amikor Ferdinand Piëch került a cég vezérigazgatói székébe. Neki személyesen nem tetszett a sok újítást hozó terv, és leállította a túl merésznek ítélt autó fejlesztését. Ekkor került kukába a svájci együttműködéssel fejlesztett „Swatch-car”, az igazi városi mikroautó terve, ami végül a Mercedes-Benznél kötött ki, és ebből született meg a Smart márka.
A Volkswagen pedig egészen 1998-ig halogatta a szegmensbe történő belépést, amikor a tényleg visszafogott Lupóval végül mégis megjelentek ebben a kategóriában.
