Pontonhidak főként katonai célokra vagy vészhelyzetekben, árvizek során kerülnek telepítésre, de Európában egyedi módon nálunk két helyen is található olyan, vízfelszínen lebegő átkelőhely, ami évtizedek óta megbízhatóan működik.
Tiszadob és Tiszalúc között
Az egyik ilyen híd Tiszadob és Tiszalúc között helyezkedik el. Ez egy egynyomú közúti pontonhíd, mely 169 méter hosszú, az útpálya szélessége pedig 2,7 méter. Az átkelő a tiszadobi vízmércén mért -150 és +480 cm közötti vízállás között üzemel, és nincs lehetőség a hidraulikus szintezésre; a magasságát csak az alsó és felső csatlakozások közötti átszereléssel lehet változtatni.
A pontonhíd Tiszadobnál
A híd története évszázadokra nyúlik vissza, a mai formáját 1986-ban nyerte el, de már 1942-ben is volt itt pontonhíd, amit a visszavonuló német hadsereg 1944-ben felrobbantott, és csak 1949-ben állították helyre.
Csongrád és Csépa között
A másik híd Csongrád és Csépa között található, és ez is a Tiszán keresztül biztosít átkelést. A csongrádi fahíd közúti híd, műemléki védelem alatt áll.
Az eredeti híd 1896-ban épült, amikor a nagyréti tanyai lakosok kezdeményezték a város vezetésénél egy fahíd létesítését, hogy megkönnyítsék a városi szolgáltatások elérését. A városi vezetés anyagi okokra hivatkozva elutasította a kérést, ezért a helyiek összefogtak, és megvásárolták az esztergomi, már lebontott hajóhíd maradványait, hogy újjáépítsék azokat Csongrádon.
Az elemeket a Dunán leúsztatták, majd a Tiszán felhúzták Csongrádig, ahol újra összerakták a hidat. Ez a példa nélküli összefogás egy új híd felépítéséhez vezetett, amely kétirányú közlekedést tett lehetővé, így a szénásszekerek is kényelmesen áthaladhattak rajta.
Az évek során a híd többször is károsodott vagy megsemmisült háborús cselekmények következtében, 1919-ben és 1944-ben felrobbantották, de mindig újjáépült. Az 1956-os újjáépítéskor a faszerkezetet vasra cserélték, de a „fahíd” név megmaradt. A híd további jelentős felújításokon esett át 2004-ben és 2007-ben, amikor a pontonelemek egy részét kicserélték, illetve a padozatát teljesen felújították. A híd így a mai napig is fontos szerepet tölt be a térség életében, biztosítva az átjárást a Tisza két partja között, a vízállás függvényében. Télen a hidat szétszedik, és ekkor komp veszi át a szerepét.
A II. világháború után Budapest életét is pontonhidak indították be
Budapest ostroma a II. világháború egyik legnagyobb károkat hozó epizódja magyar szempontból. A várost megszállás alatt tartó német hadsereg 1945. január 18-án az utolsó budapesti hidakat is felrobbantotta. Ezért az elpusztult hidak helyett 1945-46-ban szükséghidak épültek Budapesten.
A Ferenc József híd és a Horthy híd roncsain ideiglenes szerkezeteket épített a Vörös Hadsereg, de a legfontosabb szerepet a pontonhidak kapták. Ilyen volt a Margit híd roncsai mellett épített ideiglenes hajóhíd, amit a köznyelv Mancinak nevezett el. A hídon egy 2,2 méter széles kocsiút és két 1 méteres járda fért el.
Petőfi (Böske) pontonhíd, mögötte a lerombolt Erzsébet híd pesti hídfője.
Fotó: Iharos Sándor/Fortepan
Emellett fontos átkelő a Petőfi pontonhíd lett, a vízbe zuhant Erzsébet híd tőszomszédságában a Petőfi és a Döbrentei tér között. A szerkezetben egy 75 méteres kinyitható részt alakítottak ki a hajók áthaladására, a pestiek pedig, a Manci híd után szabadon ezt Böskének keresztelték el. A Petőfi pontonhídon a megnyitás után naponta mintegy 200 ezer ember, számtalan motoros, lovas és kézi járművek haladtak át.
Ezek csak pár évig álltak, a „Petőfi-Böske” pontonhidat 1949-ben a Lánchíd újjáépítése miatt elbontották, majd Boráros téri átkelőként szerelték újra össze, ahol 1952-ig üzemelt. Az új Margit hidat a Ganz-gyár tervei alapján építették meg, és 1948. augusztus 1-jén adták át a forgalomnak. Röviddel ezután az így már feleslegessé vált és ideiglenes Mancit elbontották.
