Az alábbi fotókon a Volgográdi Traktorgyár DT-175S típusú, lánctalpas monstruma látható, pontosabban kettő, amelyeket összekapcsoltak egy kísérlet kedvéért. Az 1986-os erőmű-károsodás, majd nagyfokú sugárszennyezés után a kutatók minden erejükkel azon voltak, hogy enyhítsék a károkat. A szennyezett szántóföldek rekultiválására is voltak ötleteik, ez a szörnyeteg is ehhez köthető.
A két lánctalpas egymás után kapcsolásával az volt a cél, hogy egy hatalmas ekével egy méter mélyen a földbe tudjanak szántani, és a felső, sugárszennyezett réteget olyan mélyre forgassák, hogy azt a későbbiekben, a hagyományos szántások alkalmával ne lehessen újra a felszínre fordítani. Ehhez pedig nagy vonóerőre volt szükség, ennek eredményeként született meg az ötlet, hogy két DT-175S Volgar traktorból álló duót használjanak.
A csernobili katasztrófa
1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab 1000 megawattos könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelőburkolat nélküli reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést. A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A robbanás után 36 órával számtalan civil, katonai és speciális járművel megkezdték az evakuálási és kármentő munkálatokat, köztük olyanokkal is, melyekről sokkal kevesebb szó esik az újságcikkekben vagy tévéműsorokban, holott nagyon fontos szerepük volt a kármentésben.
Az összeépített mezőgazdasági vontató tömege 16 500 kg volt, két hathengeres SMD-66 dízelmotorjának összteljesítménye elérte a 360 lóerőt, a maximális sebessége pedig 22 km/óra volt.
A gép állítólag hatékonyan látta el feladatát a teszteken, de végül a szennyezett talaj ultramély szántásának ötletét elvetették, így a projektet leállították. Vélhetően attól, hogy a sugárszenyezett talaj mélyebbre kerül, attól az ott termelt növények gyökere könnyedén eléri azt a mélységet, így nem lett volna értelme a befektetett munkának.
