Ha rali és Lada, akkor mindenkinek a VFTS Ladák ugranak be, de az orosz gyártónak korántsem ezek a kocka-Ladákból faragott versenygépek voltak a legvadabb konstrukciói. A legmerészebb projekt a Samarához köthető, legalábbis a formát tekintve, hiszen a B csoport szabályaira felkészített modell nem sok alkatrészt őrzött meg az utcai kivitelből.
A történet 1984-ben indult Tallinnban, ahol egy teherautógyár titkos szegletében elindult a „Lada Turbo” kódnevű projekt fejlesztése, a központi vezetés tudta nélkül. A VAZ-2108-ból vagyis a Samarából csak az ajtókat, a lámpákat és a szélvédőt tartották meg, az üvegszálas műanyag alatt pedig egy térhálós csővázra épített, középmotoros konstrukciót találunk.
Motorjának alapját a VAZ-2106-os 1,6 literes négyhengerese adta, amit 1,9 literesre fúrtak fel, és kapott egy 16 szelepes hengerfejet, turbófeltöltőt és töltöttlevegő-hűtőt. Akkoriban ezek mind űrtechnikának számítottak a szovjet autók között, nem beszélve az üzemanyag-befecskendezésről, ami csak 1996-ban jelent meg az utcai Ladákon. A Superrally információi szerint ezekkel a módosításokkal 300 lóerőt teljesített a konstrukció. Ezzel messze elmaradtak a B csoport szörnyeitől, de az eredmény még mindig elismerésre méltó volt a szovjet hiánygazdaság körülményeit figyelembe véve.
A szovjet fejesek csak 1986-ban figyeltek fel a sunyiban fejlesztett gépre, és mivel keményen dolgozó melósok álltak az építés mögött, így tiltás helyett támogatást adtak, a Lada Turbo projekt irányításával a litván raliversenyzőt, Stasys Brundzát bízták meg.
Irányítása alatt a projekt átkerült Vilniusba, ahol a Lada 2105 VFTS is épült, a Lada Turbo itt kapta meg az EVA fedőnevet, és már készültek a homologizációs széria legyártására, és az orosz debütálásra a rali legmagasabb szintjén.
Alig harminc autót építettek meg, amikor a B csoport őrült világa, a pokoli erős, de gyenge biztonságot adó autók sorban okozták a halálos baleseteket. Ezek az események a rali-vb-t szabályzó FISA (FIA-előd) számára nem hagytak más lehetőséget, csak a kategória betiltását. A B csoport elkaszálásával a Samara EVA okafogyottá vált, de valószínűleg kevés esélye lett volna az összkerékhajtású 5-600 lóerős mezőnyben.
Később még a szintén kudarccal végződő S csoportba is bejelentkezett a Lada, egy hasonló Samara-külsejű prototípussal, ez volt az S-Proto, ami szintén nem jutott túl pár próbafutamon. A leghíresebb versenyváltozat a Samara T3 volt, mely 1990-ben hetedik, 1991-ben pedig ötödik helyen végzett a Dakar-ralin, pilótája pedig Jacky Ickx volt.
Ebben a kocsiban azonban meglehetősen kevés alkatrész volt az eredeti Samarából, a Porsche 959 összkerékhajtási rendszerét használta és egy 3,6 literes, hathengeres Porsche-motor került bele. Kifejlesztésében a francia tulajdonú Lada-Poch, az orosz Autóipari és Fejlesztési Kutatóintézet (NAMI), valamint a Tupoljev repülőgépgyár is részt vett.
