Jogilag egyértelműen fogalmaz a KRESZ a követési távolság betartásával kapcsolatban: járművel másik csak járművet csak olyan távolságban szabad követni, ami elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött meg lehessen állni, még akkor is, ha az hirtelen fékez. Ennek ellenére a tavaly a rendőrség által regisztrált 14 355 személyi sérüléssel is járó közúti balesetből 1038 esetben a nem megfelelő követési távolság volt az ok.
Sok járművezetőnek azonban nehézséget okoz a „megfelelő” távolság meghatározása, pedig számos esetben külön táblák szabják meg a kötelező legkisebb követési távolságot. Bár rendkívül hasznos, minden problémát az adaptív távolságtartó automata sem old meg, ami az előttünk haladó tempójához igazodva tartja a sebességet és a követési távolságot. Ahhoz viszont, hogy tényleg meg lehessen előzni vele a ráfutásos baleseteket, a sofőrnek tudnia kell, milyen eszköz van az autójában, és az milyen körülmények között lép működésbe.
Évek és kellő rutin kérdése, hogy a sofőrök már viszonylag pontosan fel tudják mérni, kellően távol vannak-e az előttük haladóhoz képest ahhoz, hogy szükség esetében biztonságosan meg tudjon állni. A betartandó követési távolság elsősorban a sebességtől függ,
a KRESZ azonban arról nem ír, sőt, nem is fogalmazható meg jogszabályként, mennyi idő kell ahhoz, hogy reagáljunk arra, ha az előttünk lévő fékez.
Ez nagyban függ attól, hogy mennyire figyelünk, de az aktuális hangulatunk, egészségi állapotunk, valamint különböző zavaró tényezők is befolyásolhatják a döntés sebességét, valamint azt, miként döntünk.
Szakmai fórumokon is vita tárgyát képezi, hogy talán szerencsésebb lenne, ha méterek helyett másodpercekben határoznák meg az ajánlott, illetve adott esetben a kötelező követési távolságot is. A 21-es vagy az 1001-es szám kimondása nagyjából egy másodpercig tart, de más szó, szófordulat vagy mondóka is szóba jöhet, és így máris értelmet nyer a két másodperces szabály – vagy ahogy nevezik még: póznaszabály, táblaszabály.
Mint azt a KTI oldalán írják, a lényeg, hogy semmiképpen se közelítsük meg jobban az előttünk lévőt, mint amekkora távolságot két másodperc alatt megtesz az autónk. Ennek megállapításához ki kell nézni egy jól azonosítható fát, villanyoszlopot vagy épületet, és amikor az előttünk haladó elmegy mellette, kezdjünk el számolni – és ha az ideálisnál hamarabb érünk oda a kiszemelt ponthoz, lassítsunk.
Ezt a módszert amiatt is hívják póznaszabálynak, mert vannak, akik az útjelző oszlopokra esküsznek. Külterületen a műanyag oszlopok közötti távolság 50 méter, így 90 km/órás sebesség mellett pont két oszlop jelenti a biztonságos követési távolságot – a póznaszabály pedig akkor is működni fog, ha a technika éppen csődöt mond.
