A belső kódnevén Project 831/1 vagy DMC200 futó DeLorean DMC-24 praktikus, 4-5 személyes és egyben elegáns összkerékhajtású sportszedánt vizionált, amely egyaránt alkalmas mindennapos használatra és élményautózásra is. Ez a koncepció már szélesebb vásárlói réteget célzott volna meg.
A gyártó által közzétett archív Italdesign tervezőstúdiótól származó vázlatokból egy progresszív tanulmány rajzolódik ki, amelyeket Giorgetto Giugiaro az 1980-ban bemutatott Medusa koncepcióját átdolgozva álmodott meg. Akárcsak a legendás DMC-12-es esetén itt is két óriási sirályszárnyas ajtón lehetett volna bejutni a beltérbe.
A sportautóhoz hasonlóan a karosszéria rozsdamentes acélból készült volna, a konstrukció pedig farmotoros elrendezésű lett volna, akárcsak a Porsche 911-es. Erőforrásként a meglévő V6-os PRV (Peugeot-Renault-Volvo) 2,85 literes motor merült fel, amit két turbófeltöltővel vadítottak volna meg.
Belül igazi luxus várta volna az utasokat, a kort megelőző extrákkal, kulcs nélküli kártyás indítással, hűthető-fűthető ülésekkel, beépített telefonnal.
A projekt azonban zátonyra futott, amikor a DeLorean már zuhanórepülésben tartott a csőd felé, és nem rendelték meg az autó kidolgozott prototípusát az olaszoktól. Ez azonban nem szegte kedvét a zseniális tervezőcégnek.
A Lamborghini sem gondolta komolyan a gyártást, de azért kiállították a kész modellt
Giugiaro merész döntést hozott – a DMC-24 koncepcióját átcsiszolva kopogtatott egy közeli szomszédnál, a Lamborghininél. Így végül Giugiaro az áramvonalas prototípust 1982-ben Lamborghini Marco Polo néven mutathatta be a nagyközönségnek.
Végül Lamborghini lett belőle
