A kilencvenes években akadt pár harsány, életigenlő, csak a móka kedvéért létrehozott gyári prototípus, sőt kis szériás különlegesség. Ekkoriban az élénk színekkel nem akadt gondja a gyártóknak, és a hétvégi vízparti kirándulásra átfaragott terveknek is zöld utat adtak.
Ebben a kategóriában nekünk itt Kelet-Európában egyből a Skoda Felicia Fun eszünkbe, ami teherhordó platósból lett a leglazább cseh típus. Legnagyobb trükkje a hátfal eltolásával előbújó két pótülés volt. Az elvileg kétüléses kocsit így át lehetett alakítani négyülésessé, a hátul ülők pedig tulajdonképpen a kabriózás örömeit élvezhették a platón ülve, nekik tető nem jutott. A trükkel 1370-ről 850 milliméterre csökkent a fenyőfával borított rakfelület hosszúsága, azonban a kizárólag ragyogó sárga fényezéssel kínált platósra így is ráfért a hűtőtáska és minden, ami egy hétvégi strandoláshoz kell.
Talán ez adta az ihletet a Toyotának, a japánok 1999-ben építettek valami nagyon hasonlót a hetedik generációs Celica alapjaira.
A szín szinte azonos, a hátsó ülések pedig itt is a platóra kerültek, a kétszemélyes belteret pedig leengedhető plexi választotta el a nyitott tértől. Az igazi nagy gurítás itt a gigantikus hátsó szárny volt, ami képregénybe illő megoldásként egyben a fejtámláknak is helyet adott.
