Könnyű túlzásba vinni a légkondit meleg időben, pedig egyáltalán nem szükséges 19 fokon veretni ahhoz, hogy megfelelő komfortérzet legyen az utastérben. Ha túl hideget fúj a klíma, túl sokáig és túl erősen, pikk-pakk megfázásszerű tüneteket fogunk produkálni.
Egyszerűnek tűnhet maximum teljesítményen használni a légkondicionálót, amikor beül az ember a felmelegedett utastérbe, pedig ez több okból sem a szerencsés. Mint ahogy az sem, ha az automata vezérlésű légkondicionálót induláskor rögtön hagyjuk dolgozni, bár ez utóbbi erősen autótípus-függő.
Mi az első kellemetlen hatás?
A forró utastérben rögtön a leghidegebbre, magas teljesítményre állítva a légkondit előbb nem a hideg, hanem jó adag, a szellőzőrendszerben rekedt, átforrósodott levegő érkezik az arcunkba. Ez nem csak kellemetlen érzés, hanem induláskor manőverezne, vagy toláskor, figyelemelterelő lehet az erősen zúgó ventilátor, amelynek hangja elnyomhatja a külvilág, vagy akár a tolató-, parkolószenzorok hangjait is.
Tehát az első dolgunk inkább az legyen, miután beültünk az autóba, hogy húzzuk le az ablakokat, ezzel átszellőztetve az utasteret. A motor indítása után jöhet a légkondi, de ha a maximumot várjuk tőle, akkor az első fél percre érdemes kiszállni, és az ablakokat még lehúzva hagyni. Ha nincs idő erre, akkor előbb elindulni lehúzott ablakokkal, a légkondit alacsony teljesítményre jó kapcsolni, hogy beinduljon és lehűtse a hőcserélőt. Amikor már hűvös levegő áramlik a szellőzőkön, fokozatosan emelhető a befúvás ereje.
Hová fújjon?
A szellőzőrostélyokat ne irányítsuk közvetlenül a testünkre, fejünkre, csuklónkra, mert ebből szépen össze lehet hozni egy megfázást, ízületi vagy izomfájdalmat. Az első – legalább 3-5 percet – még lehúzott ablakokkal tegyük meg. Mikor már érezhetően kellemesebb az utastér klímája a kintinél, akkor a gyorsabb hatásért kapcsoljunk belső keringetésre:
ekkor a kintihez képest hűvösebb, már hűtött belső levegőt kell a légkondinak továbbhűtenie, ez könnyebben megy neki. Az automata, digitális légkondik ezt maguktól is meg szokták tenni.
De huzamos időn át ne hagyjuk belső keringetésen a rendszert, mert erősen kiszárítja a levegőt. A száraz levegő hatása, hogy jön a torokkaparás. Mivel a légkondicionáló a kintről vett levegőből is lecsapatja a párát a hideg hőcserélőn, ezért ez a levegő is száraz, illetve szárazabb. Így hosszú úton, szintén érzékenységtől függően, előbb-utóbb jelentkezik a torokkaparás, szemszárazság.
Egy kis fizika
A modern, főképp többzónás légkondicionáló rendszerekkel rendelkező autók vezérlése a befúvás mértékét és helyét is folyamatosan szabályozza. Ehhez a hőmérsékletértékeken kívül a napfényt is figyeli az autó, honnan süt be, milyen intenzitású: így árnyékban lejjebb veszi a teljesítményt, illetve a napsütötte kocsioldalon feljebb emeli.
Ezt az olyan autók tulajdonosai is lemásolhatják, akiknek nem ilyen kifinomult a légkondicionáló vezérlése. Érdemes a napsütötte üvegfelületekre irányítani a hideg levegőt, nagy melegben inkább a felső légteret hűteni, hiszen az melegszik fel jobban, és fizikaórán már megtanultuk, hogy a hűvösebb levegő úgyis lefelé tart. Ha a hátsó ülések az árnyékosak, akkor lezárni a hátsó beömlőket, illetve ha nincs ilyen, akkor az első rostélyokat úgy beállítani, hogy ne rohanjon közvetlenül hátra a levegő.
A szélvédőre fújt hűvössel is lehet játszani a napellenzők lehajtásával, ezek megtörik a légáramlatot, így a hátsó utasok nem fognak panaszkodni a hátra áramló túl hidegre, elöl pedig az örvénylő levegő jobban hűl.
Mennyire legyen hideg?
Bár nagy a csábítás, hogy kánikulában a lehető leghidegebbre állítsuk a klímát, mégsem szerencsés ezt tenni. A külső hőmérséklethez képest válasszuk meg a belső hőmérsékletet úgy, hogy bent jólessen a hűvös, de ne legyen túl messze a hőfok a kintitől. Például kinti 27 Celsius-foknál 21 fokot állítsunk bentre, vagy kinti 34 foknál bentre 24-25-öt. Így elkerülhetjük a kiszálláskor érkező hőstresszt, ami fiziológiailag nem tesz jót a testünknek.
