Ha azt mondjuk, hogy sportos és ferdehátú, valószínű, hogy sokaknak a Volkswagen Golf GTI ugrik be elsőre, és gyorsan jegyezzük is meg, hogy joggal, hiszen a német veterán az 1975 szeptembere óta velünk van. Nem volt azonban könnyű dolga az 1990-es években, akkor ugyanis újabb méltó kihívója akadt a Fiat Tipo akkor létező legerősebb változata révén.
Megkapta a neve mögé a Sedicivalvole kiegészítést is, ami mögött valamilyen furfangos, olaszos logikát is vizionálhatnak, pedig valójában csak arra tesz utalást, hogy 16 szelepes a motorháztető alá rejtett, 2,0 literes motor. A négyhengeres blokk 148 lóerős teljesítményét az ötfokozatú manuális váltó juttatja el az első tengelyre, ami mellé 173 Nm-es nyomaték párosul.
A képre kattintva galéria nyílik:
Érdekesség, hogy a hajtásláncot nem is a Fiat, hanem a szintén olasz Lancia gyártotta, amit eredetileg a szedán kivitelű Themába szereltek, de vannak tulajdonságai, amikben a legendás Delta HF Integrale motorjának továbbfejlesztett változatára hajaz. Még ha leírva nem is tűnik soknak, akkoriban a Tipo sportos változatát a teljesítménye, valamint az úttartása miatt dicsérték, és ez az, amiért volt oka félni a Golf GTI-nek.
Mialatt a Tipo első, egyben hosszú ideig egyetlen generációja futott 1988 és 1995 között, 1991-ben bemutatkozott a 3-as Golf, aminek az 1993-tól 1997-ig gyártott GTI-változatába ugyancsak 2,0 literes motort került. Mindössze nüanszokkal ugrotta át a Tipót: nemcsak a 152 lóerős teljesítményével és a 180 Nm-es forgatónyomatékával produkált jobb adatokat, de a 8,1 másodperces gyorsulása (0-100 km/óra) és a 225 km/órás végsebessége is jobb a Tipo 8,4 másodperces, illetve 208 km/órás értékeinél.
Fotó: Catawiki
A közelmúltban egy 1991-es példány cserélt gazdát a Catawiki oldalán, ahol az értékét 12-15 ezer euróra, átszámítva 4,7-5,9 millió forintra becsülték. A Ferrari ihlette, Rosso Corsa árnyalatú karosszéria – némi jégkártól eltekintve – a korához képest jó állapotnak örvend, a hátsó spoiler és a 15 colos könnyűfémfelnik pedig a Sedicivalvole sajátosságai.
Akadnak szépséghibái is, például az, hogy az elektromos napfénytető nem működik – igaz, akkoriban sok felső kategóriás autóban sem voltak elérhetők ilyesféle funkciók –, továbbá olajszivárgásra utaló nyomok is felfedezhetőek. A beltérben a Recaro ülésekkel együtt a hátsó üléssor kárpitja is sértetlen, és bár minimális kopásnyomások tetten érhetők, 131 ezer kilométer után ez természetes.
Fotó: Catawiki
