Múlt héten jelent meg a hír, hogy a Tesla több mint 14 000 alkalmazottat bocsátott el, ami jelentős, tízszázalékos létszámcsökkentést jelent. A rideg számok mögött viszont emberi történetek vannak, egy elbocsátott alkalmazott online osztotta meg történetét, amiből kiderül, hogy az ilyen nagyszabású vállalati döntések milyen személyes következményekkel járnak.
Nico Murillo 2019-ben kezdett el dolgozni a Tesla kaliforniai Fremont üzemében, kezdetben termelési munkatársként, de hamarosan elkezdett felkapaszkodni a ranglétrán: 2020-ban előléptették vezető termelési munkatárssá, 2021-ben pedig termelésszervező lett. A múlt héten azonban elbocsátották.
Megtörténhet bárkivel, de az ő lojalitása mellett érthető, hogy felmerültek benne kérdések. Nico ugyanis életét a gyárnak szentelte, egy időszakban gyakorlatilag mindent feláldozott, csak azért, hogy a Tesla szekerét húzhassa.
„2023-ban egy időszakban még azt is feláldoztam, hogy munkanapokon hazamenjek, inkább az autómban, a parkolóban aludtam, csak hogy ne kelljen időt veszíteni az ingázással” – írta Murillo. „A gyárban zuhanyoztam, és a parkolóban aludtam. Mikrózott vacsorát ettem a pihenőszobában.”
Erre egy nap reggel, munkába menet egyszerűen egy e-mail-üzenetben küldték el. Aznap már nem tudott bejutni a gyár területére, a biztonsági őr visszafordította, a hozzáféréseit letiltották, gyakorlatilag derült égből villámcsapásként érte a hír.
A posztot a LinkedInen szimpátiaáradat fogadta, és egy másik volt Tesla-alkalmazott is hasonló élményt osztott meg arról, hogy mindent beáldozott a vállalatért, csak azért, hogy aztán elbocsássák, ami arra utal, hogy Murillo története minden, csak nem egyedi.
