Emlékeztek még a BMW titkos garázsára, amelyet nem sűrűn nyitnak ki a nyilvánosság kedvéért? Mielőtt a BMW M GmbH egykori vezetője, Kay Segler átkerült volna a MINI-hez 2011 környékén, előtte feldobott pár fotót a netre az M GmbH titkos boszorkánykonyhájáról, ahol olyan koncepciókat őriznek, amelyek soha nem élték meg a sorozatgyártást.
A most következő BMW Z3 is simán helyet kaphatna ebben a teremgarázsban, ugyanis egyetlen darab készült belőle és simán rá lehetne aggatni az M-plecsnit, ugyanis az M-divízió építette.
Láttál már a Z3-ast? Nem túl nagy autó, vannak cipők, amelyek nagyobbak nála, de a BMW 1999-ben mégis úgy döntött, hogy belepakol egy hatalmas, V12-es blokkot, mert az mekkora poén lenne már. De nem elég, hogy akkori legkisebb autójukba a legnagyobb erőforrásukat építették be, de azt egy hatsebességes kézi váltóval párosították, még jobban megnyújtva a hajtásláncot.
BMW Z3 gyorstalpaló
A Z3 Roadster alapból többféle motorral készült. A kínálat az 1,8 literes 118 lóerős nyolcszelepes motorral kezdődött, a 140 lóerős M44B19-hez már járt az önzáró differenciálmű is. 2,0 literes, 2,2-es, 2,8-as és 3,0 literes sorhatos motorokkal is elérhető volt. Kupéból volt kevesebb és a motorkínálat sem széles volt annyira széles, mint a nyitható tetős változatnál: 2,8-as vagy M-es 3,2 literes volt a két opció. A modellt 1995 és 2002 között gyártották, összesen 173.403 darab roadster és 17.815 coupé készült belőle.
Nemrég a Vezess is kipróbálta a Z3 legvadabb változatát egy M Coupét. Olvasd el mit gondoltunk róla:
Ez a V12-es BMW Z3 azonban nem egészen az a forróvérű sportkocsi lett, mint amire számítana az ember. A BMW „M73” kódjelű 5,4 literes V12-es motorja már 1999-ben is öregnek számított, hiszen 1993-ban debütált, és olyan luxusautókban használták, mint a 8-as és 7-es széria. Bár tisztességes teljesítményt nyújtott, 326 lóerőt és 490 Nm nyomatékot produkált, az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni ,hogy az E36 M3 3,2 literes sorhatos motorja 321 lóerőt, vagy az E39 M5 4,9 literes V8-as motorja 500 Nm nyomatékot tudott. Tehát bár ez az izomautó Z3 V12-essel – és mindössze 1,400 kg-os súllyal – rendelkezett, mégis 5,5 másodperc kellett neki, hogy 0-ról 100 km/órára gyorsuljon.
A projekt során több mérnöki kihívással is szembesültek a készítők. Először is, a nagy V12-es blokkot valahogy be kellett illeszteni a motortérbe, ahová eddig maximum sorhatos motor került. A BMW kénytelen volt elhagyni a hagyományos légszűrő dobozokat, és egyszerű kúp alakú szűrőket használni, mivel nem volt elég hely a hagyományos légszűrőknek. Emellett az M73-as bonyolult kettős-ECU rendszere túlmelegedett volna a motorházban, így a kocsit körülbelül 15 percenként meg kellett állítani, hogy a motorvezérlő elektronika (ECU – Electronic Control Unit) lehűljön.
Mivel az M-divízió építette, ez a BMW Z3 V12 sok szempontból hasonlított a Z3 M Roadsterre, például annak belső terével és négy kipufogócsövével. Azonban nem viselte az M logót, valószínűleg azért, mert soha nem tervezték belőle a sorozatgyártást.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért vállalta a bajor gyártó ezt a kihívásokkal teli mérnöki feladaton, ha soha nem tervezték eladni az autót? Egyszerűen azért, mert a német Auto Zeitung magazin együtt akart működni velük egy ilyen projektben, a BMW pedig rábólintott. Akkoriban sok vad ötletet megvalósítottak, ahogy az alábbi ábra is mutatja:
Ez a különleges autó ma a BMW Classic gyűjteményének egyik ékköve, és emlékeztet minket arra az időszakra, amikor a BMW valóban merész és innovatív volt.
