Nem véletlen, hogy az autógyártók már hét-nyolc éves ciklusokra gyártanak típusokat, és ezekbe is beleszúrnak egy nagyobb ráncfelvarrást. A vásárlók áhítják a friss újdonságokat, ilyen az emberi természet: aki teheti a legújabbat, a legmenőbbet veszi meg.
Vannak azonban akik szembe úsznak az árral, és kutyahűséggel ragaszkodnak autójukhoz. Már az is nagy szó, ha valaki 15-20 évig ugyanazzal a kocsival jár, de egy japán férfi megmutatta, milyen a kitartás, és a zen, ha autózásról van szó. Shougo Asada 1969-ben jól választott, vette egy Toyota Corollát, és teljesen megbékélt a döntéssel. Az 1966-ban bemutatott kompakt modell japán első tömegautója volt, Asada úr pedig fiatalon 24 évesen vette meg a sajátját.
Bő ötven éves kapcsolat
Ahelyett, hogy féltett kincsét garázsban tartotta volna, Asada úr még veteránként is minden nap használta a kocsit.. Legemlékezetesebb útja a 1200 kilométerre fekvő Miyazaki városába vezetett, az autó pedig egyszer egy TV-műsorban is szerepelt. Hiába szaladtak az évtizedek, és lettek gyorsabbak az autók, neki teljesen megfelelt a Toyota K-szériás 1,1 literes (OHV – alulvezérelt, felülszelepelt) négyhengerese, ami 60 lóerőt termelt.
Egy idő után helyi híresség lett a Corolla tulajdonosa, aki szívesen járt autótalálkozókra a szép állapotú veteránnal (fotó: Toyota)
Minden egyes karbantartást feljegyzett, amit valaha végeztek az autón. Ezeket a feljegyzéseket három, egyenként 10 centiméter vastag albumban őrzi. Szinte minden nap tisztítja az autót, de nagy javításokra nem volt szükség. Az autó soha nem igényelt különleges karbantartást, leszámítva az olajcserét, amit minden megtett 3000 kilométer után elvégeztett.
Amikor elérte a 400 000 kilométeres határt, akkor került sor egy nagyobb motorfelújításra, de ez is tervezett beavatkozás volt, nem hirtelen jött hibaelhárítás. Ahogy javult a kenőolajak minősége az olajcsere intervallumot azért 7000 kilométerre tolta ki, így tettek meg együtt 563 600 kilométert.
„A Corolla egy igazán strapabíró autó,” – mondja Asada úr. „Az én mottóm az volt: „Ne engedd, hogy meglazuljon, ne engedd, hogy kifogyjon, és ne engedd, hogy szivárogjon” – utalva a csavarokra, az olajra és a hűtőfolyadékra.
Neki 50 év után is elég volt 60 lóerő
Nem mondott le róla
A karbantartás az idő múlásával egyre nagyobb kihívás volt, az 1969-es Corollához még Japánban sem akadt minden szükséges alkatrész. A sárvédőre szerelt visszapillantókat, és a generátort Thaiföldről szerezte be, a benzinpumpát pedig érdekes módon Angliából kellett megrendelni. A kipufogót egyedileg gyártotta le egy helyi műhely, a szélvédőmosó tartályát pedig másik típusból szerelték be 2020-ban.
Közös útjuk 2022-ben ért véget, az idős japán úr elbúcsúzott hű társától, ami 53 éven át szolgálta, de elmondása alapján ez kölcsönös volt, ő is úgy törődött a Corollával, mintha családtag lenne. Ezt a törődést a Toyota gyár is elismerte, és az autót ők vették át: a páratlan életutat bejáró autó a Toyota főhadiszállásán a márka történetének érdekességeit, a kultúrát bemutató kiállításon látható Japánban.
