A Toyotánál az 1990-es évek eleje óta foglalkoznak a hidrogénhajtás kérdésével, ám a második generációs Mirai volt az első személyautó, amelyben megjelent az alternatív technológia. A japánok tíz éve, 2014 végén mutatták be az üzemanyagcellás személyautót, mégis csak az utóbbi években kezdett nagyobb figyelmet kapni, amit jól mutat, hogy a 2024-es, párizsi olimpiai játékok hivatalos autója lesz.
Rengeteg kérdés merül fel a mai napig a hidrogén autóiparban betöltött szerepével, illetve annak jövőjével kapcsolatban. Az egyik az, hogy valóban opció lehet-e azok számára, akik a környezetbarát közlekedést választanák, de különböző okokból kifolyólag nem szeretnének elektromos autóra váltani – például azért, mert a hosszabb utakra kényelmesebb megoldást kínálna.
Illusztráció: Toyota
Egy biztos: a hidrogénüzemű autóknál szintén nem kell füstfelhővel kalkulálni, ugyanis a hajtás egyetlen mellékterméke a víz, ami azután keletkezik, hogy az üzemanyagcellában sűrűn sorakozó polimerlapokon a hidrogén és az oxigén találkozása elektromosságot gerjeszt. A Mirai a vizet egy tartályban gyűjti össze, amiből aztán egy nyíláson át lehet kiengedni.
Egy amerikai influenszer fejéből azonban kipattant a kérdés, miszerint iható-e a hidrogénhajtású Toyota által kibocsátott víz. Ha azt vesszük, önmagában tiszta vízről van szó, leszámítva persze azokat a szennyeződéseket, amiket a tartályban vagy az autó csöveiben magába szív…. Emellett azért is kockázatos lehet kísérletezgetni vele, mert a globális hidrogénkészlet jó részét továbbra fosszilis anyagokból állítják elő – a kérdés épp a Mirai olimpiai szerepe kapcsán került reflektorfénybe.
Az érdekes kísérlet elé azonban ez sem gördített akadályt, amit a Jalopnik vett észre. „Semmi íze nincs, egyszerűen csak meleg” – állapította meg a The Fast Lane Car. Ettől függetlenül nem tudjuk nyugodt szívvel ajánlani, hogy bárki is kipróbálja otthon.
