Texasban minden nagyobb, állítja a közkeletű mondás, és az utak sem jelentenek kivételt. Sokáig keringett az interneten egy kép, ahol a horizontig állnak a hatalmas betonteknőben kígyózó autósorok, szürreális látványt nyújtva.
Forgalom az IH-10-esen, vagyis a Katy Freeway egyik szakaszán, Houston közelében. (Fotó: Smiley N. Pool/Houston Chronicle via Getty Images)
Egyes források szerint ez a világ legszélesebb útszakasza, de Kínában, Ausztráliában is akadnak hasonló monstrumok. Minden attól függ, mit számítunk bele a teljes szélességbe, számítanak a bekötőutak, a leállósávok? Vagy a fizetőkapuk kibővített szakaszai? Bárhogy is, ez a rész ott van a legnagyobbak között, és mint ilyen, több tanulsággal is szolgál.
Ezen az úton egyes szakaszokon 26 sáv megy egymás mellett, de ebben elkülönülten futó bekötőutak is vannak. Az egy irányba tartó, egymástól nem különálló sávok legnagyobb száma kilenc!
Az 1960-as években még csak egy szerény, kétsávos országút volt, amely Houston belvárosát kötötte össze a környező kisvárosokkal, köztük Katyvel – innen ered a beceneve. Ahogy Houston nőtt és terjeszkedett, úgy vált egyre zsúfoltabbá ez az útvonal.
Az 1980-as évekre már nyolc sávra bővült, de ez sem bizonyult elégnek a folyamatosan növekvő forgalom kezelésére. A 2000-es évek elejére a Katy Freeway már hírhedtté vált a dugóiról. A texasiak pedig jó amerikai szokás szerint elővárosi vasút, tömegközlekedés fejlesztése helyett még több sáv létrehozása mellett döntöttek.
A megaprojekt
2008-ban kezdődött el a Katy Freeway átépítése, amely 2,8 milliárd dollárba került. A projekt célja az volt, hogy megduplázzák az autópálya kapacitását. Az eredmény? Egy 26 sávos monstrum, amely a legszélesebb pontján eléri a 78 métert is. Ez a gigantikus projekt nem csak az útpályát érintette. 80 hidat építettek át vagy cseréltek ki, új csomópontokat alakítottak ki, és teljesen újragondolták a vízelvezetési rendszert is.
A megnövekedett kapacitással a kezdeti időkben csökkentek a forgalmi torlódások, és a döntéshozók örülhettek a „jól elköltött” milliárdoknak. Csakhogy az olcsó üzemanyag és a mindennapi élethez nélkülözhetetlenné tett autók fellegvárában, az Egyesült Államokban nincs parlagon hagyott kapacitás. Az új sávokat szép lassan feltöltötték a közlekedők, a menetidők pedig még rosszabbak lettek, mint a felújítás előtt. A Houston Transtar adatai szerint egy átlagos út Pin Oak és a belváros között a 2011-ben mért 40 perc helyett 2014-ben már 60 percig tartott.
A Katy Freeway több mint csak egy hatalmas aszfaltcsík. Ez egy szimbólum – a texasi „nagyobb jobb” mentalitás, az amerikai autós álom és a modern várostervezés kihívásainak szimbóluma. Története jól példázza az amerikai autós kultúra és várostervezés dilemmáit. Míg rövid távon megoldást kínált a forgalmi problémákra, hosszú távon új kihívásokat teremtett.
Szakértők szerint a jövő nem feltétlenül a még szélesebb utak építésében rejlik. Ehelyett a hangsúly a multimodális közlekedési rendszerekre, az intelligens forgalomirányításra és a fenntartható városi tervezésre helyeződik.
Houston már most kísérletezik új megoldásokkal. A Metro Q kártyarendszer bevezetése, a light rail hálózat bővítése és a kerékpárutak fejlesztése mind azt mutatja, hogy a város keresi az alternatívákat.
