A szabadidő-autók hódításának hajnalán a Buick egy érdekes koncepcióval mutatta meg, hogyan képzeli a megszokott kategóriákon túlmutató autót. A Signia koncepciót Detroitban, az észak-amerikai autószalonon mutatták meg a közönségnek.
Ki akartak tűnni a tömegből, és ez sikerült is. A kissé bánatos, szomorú frontrész és a kaotikus ívek, sehova sem tartó vonalak egyvelege igen furcsa összképet adott. Bár ízlésen nehéz vitatkozni, az internetes vélemények alapján sokan ezt tartják az elmúlt harminc év egyik legrondább tanulmányának. A Top Gear jellemzése szerint a Buick Signia olyan fizimiskát kapott, amit még egy „anyának is nehéz lenne szeretni”.
Pedig ebben a kocsiban jóval több van a kohéziót nélkülöző csapongó formánál. Igazi kreativitást a far átgondolásával mutattak a tervezők, a nagy üvegfedél egyedi, egyben nyitható felületként leszerelhető is volt, így egyfajta kabrió-pick-up lett a Buickból.
Az üveg különlegessége, hogy fényre sötétedő bevonatot kapott, így enyhítve a tűző nap hatását. A pakolást oldalra szétnyitható hátfalajtók segítették, a kihúzható padló pedig egyfajta kiülőként szolgálhatott.
Beltere a klasszikus, XX. század első felében jellemző tereket idézte meg, rengeteg fával és art deco stílusú kialakítással. A hajtást egy 3,8 literes V6-os motorra bízták, ami kompresszorral 240 lóerőre képes, és automata sebességváltón keresztül az első kerekeket hajtja.
A koncepció igazi útkereső darab volt, amitől mintha megijedtek volna a Buicknál, és az érdekes ötletekből szinte mindent kigyomláltak. Az „utód” szériamodell, a Buick Rendezvous csak nyomokban hordozta magán a Signia emlékét, és nem is élt sokáig a modell.
