A megkímélt szó nem is fejezi ki hűen ennek a 205-ösnek az állapotát, Atkinson ugyanis mindössze 500 km-t tett meg a Peugeot felpaprikázott kisautójával, amíg birtokolta, és a többi tulajhoz hasonlóan ő is tökéletes állapotban tartotta.
A 205 GTI-ben összesen 114 ezer km van, és legalább olyan makulátlan, mint Johnny English frissen vasalt szmokingja.
Rozsdának nyoma sincs a karosszérián, és ami a gyűjtői daraboknál és veterán autóknál különösen fontos, minden alkatrésze eredeti. Az utastér is remek kondícióban van: a piros csíkos kárpitokat és a vörös, velúr padlószőnyeget látva az ember azt hihetné, hogy egy szalonautóról van szó. A kormány sincs megkopva, a középkonzolon lévő kapcsolók és gombok is újszerű állapotban vannak.
Mivel az autóipari fejlesztések más irányt vettek az elmúlt évtizedekben, ma már nem születhetne a 205 GTI-hez hasonló verda, amely ennyire tisztán és lényegre törően csak a vezetés élménye koncentrál, és közben megfizethető is marad. A lényeg ugyanis nem a sok száz lóerő és a mozdonynyi nyomaték, hanem a kezes viselkedés, a stabil, jól hangolt futómű és kormánymű, valamint a jól eltalált váltófokozatok és a kis tömeg.
A kis háromajtós a pilóta nélkül mindössze 850 kilogramm, ehhez a tömeghez az 1,6 literes, 115 lóerős négyhengeres motor teljesítménye is bőven elegendő. A gyorsulás nulláról 100-as tempóra 9,8 másodpercig tart, a végsebesség pedig 195 km/óra. Készült belőle ennél is gyorsabb variáns, amelybe 1,9 literes motor került. Sőt, a 205 alapjaira a Peugeot az 1980-as években középmotoros rali-versenyautókat is épített, amelyek számos futamgyőzelmet és konstruktőri világbajnoki címeket hoztak a márkának. Így nem meglepő, hogy a Peugeot 205 GTI-re ma úgy tekintünk, mint a valaha volt egyik legjobb, sportos ferdehátúra.
A hasonlóan jó állapotban lévő 205 GTI veteránok piaci értéke közel van a 30.000 angol fonthoz (14 millió forint), úgyhogy Atkinson egykori autója is megérhet ennyit. Főleg akkor, ha adna a kocsihoz egy olyan megviselt plüssmackót, amely Mr. Bean állandó partnere volt a sorozatban.
Rowan Atkinson – akinek egyébként van jogosítványa teherautóra is – ereiben benzin folyik, hiszen nemcsak gyűjti az autókat, de rendszeresen versenyzik is. A futamok mellett persze néha becsúszik egy-egy balesetet is: így járt például gyűjteménye egyik darabjával, egy McLaren F1 modellel. Kicsivel több mint félmillió fontért vette 1997-ben, majd közel 8 millióért adta el néhány évvel ezelőtt, pedig közben kétszer is összetörte.
Az egyik baleset utáni javításra a biztosító 910.000 fontot, azaz mintegy 430 millió forintot fizetett neki.
A sok érdekes autó mellett (Aston Martin V8 Zagato, Bentley Mulsanne, BMW 328 1939-ből, Lancia Delta HF Integrale, Mercedes 500E, Honda NSX) van egy különleges Rolls-Royce Drophead-je is. Atkinson ugyanis meggyőzte a Rolls-Royce-t, hogy az ő példányába ne a szokásos 6,75 literes V8-ast építsenek (olyat akárki vehet, akinek van 500 millió forintja egy kabrióra), hanem egy kísérleti, 9,0 literes, V16-os motort….
