A Yamaha név a legtöbbeknek motorként jelent valamint, a zenélés szerelmeseinek pedig megbízható, profi hangszereket jelent a név, furulyától kezdve a szintetizátoron át a gitárig. Pedig a japán cég a motorgyártás farvizén evezve a négykerekűek világábe is elkalandozott. A rajongók számára pedig ezen a téren is maradandót alkottak.
A gyártó érdeklődése a motorsport iránt az 1970-es években indult, majd ők fejlesztették a Toyota első, kifejezetten versenycélokra épített típusának, a Toyota 7-esnek a futóművét. 1989-től már Forma-1-es motorokat építettek: nyolc-, tíz- és 12 hengeres erőforrásaik kilenc év alatt 116 futamon vettek részt, legjobb eredményüket Damon Hillnek köszönhetik, aki az 1997-es Magyar Nagydíjon a második helyre repítette az Arrows Yamaha versenyautót.
Ezzel párhuzamosan egy extrém közúti sportautót is fejlesztettek, ami egyszerűen átlépett a megszokott határokon. Olyan külsejű autót szerettek volna, ami egy kicsit sem hasonlít az akkoriban az utcákon futó többi sportautóhoz, így felkérték a neves angol IAD tervezőcéget céget a projekt kivitelezésére.
Nekik az F1-es technikához méltóan extrém konstrukciót kellett összeállítani, ami sikerült is: egy év elteltével, 1992-ben elkészült a kétszemélyes prototípus, az OX99-11 amiben a középen ülő sofőr mögött volt még egy hely az utasnak, akárcsak egy motorkerékpáron.
Tulajdonképpen csináltak egy Mclaren F1-est, ami összement a mosásban,
A karosszéria teljes egészében kézi munkával, alumíniumból és karbonból készült, a motor pedig nem más volt, mint az F1-ből átemelt, 402 lóerős, 3.5 literes V12-es hatfokozatú kézi váltóval, és 10 000-es maximális percenkétni fordulatszámmal. Az ígéret szerint a hátsókerék-hajtással rendelkező könnyű méregzsák, 3,2 másodperces százra gyorsulással és 350 km/órás végsebességgel büszkélkedhetett volna.
Ekkoriban viszont kezdett rosszul állni a gyártó helyzete, a Forma-1-ben nem jöttek az eredmények, ráadásul a japán gazdasági válság is anyagi gondokat okozott a vállalatnál. Így 1992-ben még a születése idején leállították a projektet, összesen három OX99-11 készült el.
