A Previa 1990-től egészen 1999-ig volt gyártásban, és bár a Toyota nem verte nagydobra, azért több mint 1 millió darabot adtak el belőle. Főként az USA-ban, mert ugye ott a családi autó annyi, mint nálunk egy zacskó kifli – minden második szomszédnak van. De a legjobb az egészben, hogy ez az autó a japán mérnökök határtalan kreativitását tükrözte.
Az egyik legkiemelkedőbb újítás a középmotoros elrendezés volt, ami az egyterűek piacán teljesen szokatlan megoldásnak számított.
Ezzel a Toyota megoldotta azt a problémát, hogy a belső tér sokkal tágasabb és kényelmesebb legyen, hiszen az orr rövidebb lett és az utastér jóval nagyobb méretűvé vált, mint amit más egyterűek tudtak nyújtani. A második sor ülései a sík padlón nem csupán előre-hátra voltak mozgathatóak, de 180 fokban is el lehetett ezeket fordítani.
Ez az elrendezés ugyanakkor javította az autó súlyelosztását, így a Previa stabilabbá és jobban kezelhetővé vált, mint a hasonló kategóriás autók.
Ahhoz, hogy ez a megoldás működjön, a Toyota mérnökeinek több motoralkatrészt is át kellett gondolni. A 75 fokban megdöntött konstrukció miatt különleges olajrendszert alkalmaztak (hasonlót a sportkocsik száraz karteres megoldásához), és egy hosszú tengelyt futtattak előre, amivel a generátort, a szervokormány szivattyúját és egyéb berendezéseket hajtottak meg.
Későbbi modellekben egy kompresszort is beépítettek, ezt szintén a szeparált kiegészítők között helyezték el. Ennek különlegessége, hogy légkondicionáló-kompresszorhoz hasonló elektromos tengelykapcsolót tartalmazott, így nem volt mindig aktív. Bár egy Toyotáról van szó, a plusztengely maga az erőforrás szétszedése már önmagában nagyobb szervizigényt jelentett.
A 2,4 literes, négyhengeres, tizenhat szelepes motor alapvetően 135 lóerős volt, ezt húzták fel 158 lóerőre a kompresszor segítségével. Persze így sem volt egy rakéta, de azért el lehetett vele gurulni a suliba. A nyakatekert mérnöki megoldás csak egy generációt élt meg, a második Previa már frontmotorosként készült, a variálható beltér nem hozott annyit a konyhára, mint amennyit a különc alkatrészek felára jelentett, így sok hasonló mérnöki különlegességhez hasonlóan ez a próbálkozás is tiszavirág életű volt.
