Igazi, autórajongóknak szóló kikacsintás lett volna az Opel tervezett típusa, amiből végül sajnos nem lett szériamodell. A kétezres évek elején még zöld volt az út a nagy lökettérfogatú motorok előtt, és európai tömegmodellekbe is kerülhettek V6-os, sőt V8-as motorok is.
Ilyen elképzelés volt az Opel Omega V8, amiben vérbeli, amerikai nyolchengeres dolgozott volna.
A V8-as zászlóshajó ugyanannak a csapatnak volt nagy álma, amely korábban a 382 lóerős Lotus Omega születése körül bábáskodott. A dupla turbós sportlimuzinra a rajongók párás szemmel esküsznek, de hűtési gondjai miatt az Opel hírnevének nem biztos, hogy használt.
Az Omega V8 bemutatója azért is csúszott, hogy elkerüljék a galibát az 5,7 literes motorral. A Corvette-ből átvett nyolchengeres 310 lóerővel és 450 newtonméterrel támadt az Omega hátsó kerekeire. Az Opel nem spórolt a technikán, a 330 milliméteres első féktárcsákkal 38 méteren belüli fékutat mértek százról, a sportfutómű és a hét másodpercen belüli százra gyorsulás is jót ígért.
Családi Opelben hörgött volna a V8
Az Opel a GM globális alkatrészkészletéből választotta ki az 5,7 literes LS1 V8-as motort, amelyet a Corvette-ben is használtak. Ezt minimális módosításokkal, így viszonylag alacsony költséggel illesztették be az Omega motorterébe. Tényleg komolyan gondolták, egész tesztflottával kezdték meg a fejlesztést, a korabeli hírek 30-32 autóról szólnak, néhány kombi is kapott az 5,7 literes motorból.
Érdekessége a projektnek, hogy a kétezres évekhez közeledve minden menő volt, ami az internethez kötődött, a világháló még nem volt a közösségi oldalak pöcegödre. Így az 1999-es Frankfurti Autószalonon még V8.com néven mutatták be a koncepciót, mobil irodai technológiával, érintőképernyőkkel a hátsó sorban, felkészülve a jövő videókonferenciáira.
Az első tanulmány egy száguldó iroda volt
Lefújták a bulit
Néhány hónappal később, a 2000-es Genfi Autószalonon bejelentették a szériagyártású Omega V8-at. A sajtóanyagban különleges futómű-beállításokkal, 51/49-es súlyelosztással, valamint 250 km/h-ra korlátozott végsebességgel büszkélkedtek.
A GM valószínűleg helyesen mérte fel, hogy V8-as motorral, rengeteg pénzért az emberek inkább ülnek egy prémiummárka autójába (egyes pletykák szerint a motor megbízhatósága miatt is aggódtak a német autópályán lehetséges padlógázas használat miatt), mint egy tömeggyártó csúcsmodelljébe, ráadásul az Omega kifutásához közeli bemutató sem kecsegtetett jövedelmező pályafutással.
Így a kombi és a limuzin bemutatóját is lefújták, a tesztpéldányokat bezúzták, mi pedig szegényebbek lettünk egy álommal, az Opel pedig egy erős és kényelmes csúcsmodellel. Aki viszont mégis Opel-technikájú V8-ast szeretne, az nem lő mellé egy 1999-2008 között gyártott Holden Commodore beszerzésével, ami az Omegával közös platformra épült, és ebbe bekerült az LS1 blokkja gyárilag.
