A Trabant.
Népautó, a szocialista blokk kétütemű jelképe, a guruló, pöfögő, műanyag doboz.
Duroplast teste egybeforrt a korral, ami szülte, de a mérnökök akkoriban kényszerből döntöttek az alkalmazás mellett. A II. világháború után, a vasfüggőny által kettészakított Németországban a keleti oldal acélhiánnyal küzdött.
Műanyag legenda
A nehézipar az elcsatolt nyugati területeken maradt, így jött képbe a könnyebben előállítható, hőre keményedő, textillel erősített műanyag. A gyártásnak voltak jellegzetesen szocialista mozzanatai: a karosszériát a gyártól húsz kilométerre készítették, ott szerelték be a Zwickauból áthozott padlólemezeket, majd a félkész autót visszaszállították a gyárba. Az NDK végnapjaiban a főtengelyt már a legkorszerűbb, lézeres gépekkel állították elő, de a gyártósor végén alakító kalapáccsal korrigálták.
A gyártásról készült korabeli felvételek évek óta keringenek, pár másodperces kiragadott részletek rendre feltűnnek, a rugdosással, kézzel, csapkodással elemeket igazító melós szinte kultikus státuszt kapott az idők során. Pedig maga a film hosszabb, az eredeti felvételen betekintést nyerhetünk a teljes munkafolyamatba.
1957. november 7-én készült el a keletnémet zwickaui gyárban az első Trabant, egy P50 típus. Akkoriban hiány volt a járművekből, és a zárt piacon minden jól jött, ami olcsón adott lehetőséget a mobilitásra. Így a Trabant is siker lett, a következő négy évben közel 130 ezer fogyott a típusból. (Az 1955 óta ugyanott gyártott P70 még nem Trabant néven futott.) Az alapkonstrukcióból kisebb módosításokkal az 1991-ig tartó pályafutása során összesen 3,7 millió kelt el.
Útitárs
A Trabant nevet is szovjet ihletésre kapta, a néhány héttel korábban fellőtt első szputnyik (útitárs) nevét fordították németre. A P70-nél kisebb modellbe léghűtéses motor került a korábbi vízhűtéses helyett, de megmaradt a két henger, a két ütem és a duroplast karosszéria. Az 500 köbcentiméteres, 18 lóerős motorral készült szériák a körbezárt „S” (Sachsenring) emblémát 1958. május 1-jétől viselték.
A legtovább gyártott széria az 1964-es Trabant 601 lett. A nagyobb utas- és csomagteres autó erőforrása 26 lóerős, 600 köbcentis kéthengeres motor volt, ez vált igazán népszerűvé a keleti blokk országaiban. 1966-ban jelent meg a Trabant 601 Deluxe típus, amelybe rádió, kényelmesebb ülések és eltérő színű belső kárpit került, valamint az automata kuplungos Trabant Hycomat. A gyár kifejlesztette 1967-től a nyitott változatot, a Kübelt a katonaságnak szánták felderítési és harcászati feladatok ellátására, a Tramp pedig a civil vásárlókat célozta meg.
Végső simítások egy már négyütemű motorral szerelt darabon. Fotó: Langrock/ullstein bild via Getty Images
A „papírjaguárnak”, „szász Porschénak”, „NDK-Volkswagennek” csúfolt jármű ma már kultikus tárgy. A világ különböző országaiban száznál több egyesület működik, amelyben a „Trabi” barátai rendszeresen találkoznak, és színes élménybeszámolókkal szórakoztatják egymást. A német újraegyesítés után, 1991-ben mozifilm is készült az NDK jelképéről Go Trabi, go címmel.
