1984-ben különleges kísérletre került sor Nagy-Britanniában, Edwalton falucskájában, Nottingham mellett. A cél az volt, hogy bebizonyítsák: a nukleáris hulladék szállítására használt tárolókonténerek rendkívüli erőknek is képesek ellenállni és biztonságosak.
A fenti állítás bizonyításának céljából egy vonatszerelvényt vezettek a konténernek 160 km/órás sebességgel.
Hogyan zajlott a kísérlet?
A konténer falai 38 cm vastag acélból készültek, amelyeket hűtőbordák borítottak és ólomréteggel béleltek, hogy elnyelje a sugárzást. A teszt során a tároló belsejét háromtonnányi acélrúddal és vízzel töltötték fel, hogy szimulálják a valós szállítási körülményeket. Ezután egy tehervagonra rakták, majd a vagont keresztbe állították a síneken, mintha kisiklott volna.
Nyolc kilométerrel fentebb, egy 140 tonnás, három kocsit vontató dízelmozdonyt indítottak el, amely vezető nélkül, 160 km/órás sebességgel közeledett a becsapódási pont felé. A folyamatot több helikopter és egy repülőgép is követte, hogy minden szögből rögzíthessék az ütközést.
A becsapódás
Amikor a vonat a vagonba csapódott, hatalmas por- és füstfelhő keletkezett. A mozdony felborult, üzemanyagtartálya kigyulladt, és a három kocsi is kisiklott. A nukleáris anyagok tárolására szolgáló konténer azonban szinte sértetlen maradt. Mindössze 0,29 bar belső nyomást veszített az eredeti 6,9 barból – ami elenyésző veszteség egy ilyen ütközés során, legalábbis a szakemberek állítása szerint.
A látványos teszt élőben ment le a brit televízióban, hogy a lakosság megbizonyosodhasson a nukleáris hulladéktartályok biztonságáról. Bár a vonat teljesen megsemmisült, a tartály bebizonyította, hogy képes ellenállni extrém körülményeknek.
A tesztről készült dokumentumfilm:
Az a mozdony is érdekelhet, amivel atomreaktorokat mozgattak:
