Egyszerűen nincs rá szükség, ma már egyre ritkább a lerobbanás, a legtöbb autó, ha lógó béllel is, de elevickél hazáig, vagy az első szervizbe.
Most viszont a havazással, komoly hóréteggel megnőtt az esély az elakadásra, és jó ha tudjuk, miként lehet saját autónkat is vontatni, mert ez sem mindig kézenfekvő és egyszerű feladat. Ezért osztjuk meg újra kollégánk, Rácz Tamás esetét, aki pár éve került vontatásügyi gondba
A meghiúsult vontatás
„Békésen csettegtem befelé valamelyik nap a kies fekvéséről híres Budapest városába vénséges vén, de szerintem nagyon szép Mazda B2200-asommal. Amikor is az előttem haladó B5-ös (1996-2005) VW Passat egy óriási fehér felhőt pöffentett és hirtelen lassulni kezdett.
A belső sávban nem jött senki, így tempóból ki tudtam kerülni, de úgy döntöttem, nem hagyom ott szegényt a nyilvánvalóan szétszakadt hengerfejű motorjával, hanem legalább segítek neki lehúzódni a pár száz méterre lévő OMV-kút parkolójába.
Kötél mindig van nálam (1992-es az autóm, van benne szerintem legalább félmillió kilométer, szóval jobb félni, mint megijedni), ha nála nincs is, ez nem probléma. Már az M1/M7 bevezető szakaszán álltunk, 100-as táblás részen, olyan nagyon nem volt nagy a para a többi autós miatt, ki tudtak kerülni minket. Így visszatolattam a Passat elé, kiraktam a vészvillogót, óvatosan kiszálltam, húztam is elő a kötelet rögtön.
Közben a Passat sofőrje is kiszállt, magamkorabeli férfi, ijedt tanácstalansággal az arcán. Köszöntünk egymásnak, mondtam neki, hogy elszállt a hengerfej szerintem, mondta, hogy lehet, mert nem indul újra a motor.
Na, hozd a vonószemet és lehúzlak, jó? Jó. Az ám, de hol a vonószem? Meg hova kell becsavarni? Csak vakartuk a fejünket, mert ő szegény hiába kereste a csomagtartó alján a jókora varrótűre emlékeztető alkatrészt, én pedig nem találtam elöl a fedelet, ami minden normális autón a vonószem anyás menetét szokta takarni:
Nem volt nagyon vicces, ahogy tanácstalanul álltunk, és dudálva húztak el mellettünk jobbról-balról (igen, a leállósávon is) a nem túl empatikus autóstársak a sztrádán. A passatos végül telefonon, az előző tulajtól próbálta megtudakolni, hogy a fenébe kell elhúzni a kocsiját, ha már így lerohadt vele – viszont én közben azt is felfedeztem, hogy a Mazdán hátul egyáltalán nincs hova kattintani a vontatókötél kampóját.”
A történet tanulsága az, hogy vannak típusok, amelyeknél nem a nyilvánvaló kis fedél mögött húzódik meg a vonószemet váró menet, hanem rejtetten, egy rács, díszléc, dekorációs elem mögött.
Ezek lelőhelyét sokszor egy gyors Google-kereséssel megtalálhatjuk, a YouTube-videók között gyakran akad bemutató a problémásabb típusokról, de ha van műszaki leírás a kocsihoz, akkor abban biztosan megtaláljuk a megfelelő információt.
Ha sikerült megtalálni a vontatáshoz szükséges elemeket, akkor is figyeljünk oda!
Csak akkor üljünk akár vontató, akár vontatott jármű kormánya mögé, ha tudjuk, milyen szabályokat kell betartanunk, ha nem félünk a normál autózáshoz képest teljesen új perspektívától a forgalomban, ha megbízunk abban a személyben, aki a köldökzsinór másik végén ül majd, és ha magunkban is bízunk eléggé ahhoz, hogy tudjuk: nem esünk pánikba valami forgalmas kereszteződés kellős közepén, ha nem minden úgy alakul, ahogy szerettük volna.
A Vezess.hu készített egy kis oktatófilmet a (szerintünk) helyes vontatásról – fogadjátok szeretettel, és ne legyen szükségetek soha arra, hogy muszájból alkalmaznotok kelljen a benne látottakat: