A Z29 legfőbb különlegessége az elképesztően alacsony tömeg volt. A szénszálas műanyag karosszéria miatt az autó mindössze 1100 kilogrammot nyomott – ez 200 kilóval könnyebb volt, mint az akkori M3 CSL, ami pedig maga is könnyű sportgépnek számított.
És hogy mi hajtotta ezt a pehelysúlyú csodát? Az E46 M3-ból ismert, 3,2 literes soros hathengeres motor. Ez a szív dobogott itt is, 343 lóerőt produkálva, ami 4,4 másodperc alatt röpítette 0-ról 100 km/órára az autót. A végsebessége 270 km/óra környékén tetőzött – de itt nem a végszám volt az érdekes, hanem az, hogy mennyire könnyedén jutott el oda.
A hatfokozatú, szekvenciális váltó és a tökéletes, 50:50 arányú súlyelosztás pedig arról gondoskodott, hogy minden kanyar élménnyé váljon.
Dizájn: futurisztikus vagy épp időtlen?
Ránézésre a Z29 olyan, mint egy sci-fi film főhősének autója. A felfelé nyíló ajtók – Lamborghini-stílus, ugye – nem csak látványosságok voltak, hanem a formatervezés egyértelmű középpontjai. Az autó alacsony és széles testével igazi ragadozóként ült az úton, minden részlete a dinamizmusról és a jövőről szólt. Az utastér minimalista volt, de ezt ne tévesszük össze az egyszerűséggel: minden részlet a vezető köré épült, hogy az élmény semmi mással ne legyen összekeverhető.
Miért nem lett belőle sorozatgyártás?
A c az innováció szimbóluma maradt, de soha nem lépett túl a prototípus státuszon. Talán túl drága lett volna gyártani, talán a BMW akkor még nem mert ennyire radikális irányba menni. Ami biztos: a projekt nem veszett kárba. A szénszálas technológia, a könnyűszerkezetes építés és a precíz mérnöki megoldások mind ott élnek a későbbi BMW modellekben, legyen szó az i3-ról vagy épp az M modellek fejlődéséről.
